A narráció lineáris, egyes szám, harmadik személyű, és McBride nem ugrál ide-oda időben és térben, de az összefüggéseket nem rágja az olvasó szájába, bizonyos dolgokat az olvasónak kell kikövetkeztetni. Ez persze abszolút pozitív tulajdonsága a könyvnek, de a regény az átlagosnál több figyelmet igényel, lehet, hogy néha vissza kell lapozni. Én második olvasásra fedeztem fel minden ízét, zamatát, láttam át világosan, hogyan fűzte egymásba a szerző a szálakat, és minden rááldozott perc megérte.