Su Tong letaglózó, sodró erejű regénye megdöbbentően ábrázolja a bűn, szexualitás, erőszak, szaporodás, halál, bosszú, a mindent átható gyűlölet és az önsorsrontó döntések összefonódását. Nem csodálkoznék azon, ha kedvenc festőjét Hyeronimus Boschnak hívnák.
Xiaoqi kétgyermekes elvált családanya, akinek új kapcsolata is épp végéhez érkezett, mikor megtudja, hogy rákos. A bajban nem marad egyedül, hiszen egész nagy családja, nagybátyja, nagynénje, volt férje, sőt, utolsó barátja is támogatják: mégis egyedül van, hiszen ebbe az élethelyzetbe igazán senki nem tud, nem is akar vele tartani. A betegséggel, a közelgő halállal magának kell szembenézni, félelmeit leküzdeni.
A friss irodalmi Nobel-díjas Mo Jent Kínában egyidőben ünneplik és kritizálják az elismerés miatt. Az elismerésről több kínai újság is megjegyzi: a díj a külföld Kínára irányuló figyelmének és a kelet-ázsiai ország mind jelentősebb globális befolyásának is a jele. Kritikusai azt mondják, hogy Mo Jen a hatalomhoz túlságosan is közel álló, „állami író”, aki a kommunista párt politikájával sosem megy szembe. Magyarországon egyértelműen dícsérik a kínai írót.
