Jeanette Winterson sziporkázó, néhol humoros, néhol pedig halálosan komoly hangvételű írása kiméletlen őszinteséggel mutatja be az írónő életútját, önmaga keresését, megismerését, elfogadását. Winterson a legfontosabb érzelmeit, amelyek egyben könyvének legfontosabb elemei is – végleteiben tárgyalja: élet-halál, elfogadás-elutasítás, szeretet-közöny. Írásmódja pont olyan, mint ahogyan az életet látja: „…réteges, folyékony, laza, töredékes”.