1944 szeptember 23-án a szovjet hadsereg az átállt román haderő közreműködésével már két helyen, Csanádpalotánál és Battonyánál is átlépte a trianoni magyar határt. Ugyanekkor a Gyimesi-szorosban a 32. hegyi határvadász zászlóaljhoz tartozó harccsoport Sebő Ödön főhadnagy parancsnoksága alatt még tartotta magát. Erről a hősies védekezésről és a bekerítésből való bravúros kirörésről szól a 2004-ben elhunyt veterán visszaemlékezése.
Sebő Ödön katonai pályafutását az erdélyi hadszíntéren kezdte, a 32. határvadász zászlóaljnál. A gyimesbükki helyőrség parancsnokaként a védelemre rendezkedett be az ezeréves magyar határon. Az ozorai huszárok példájára emlékeztető hősies helytállás megállította a könnyű átvonulásra számító két szovjet hadsereget és egy lovas hadosztályt. A kitörés után katonáit továbvezette a Székelyföldön, majd a Felvidéken és Csehországon át egészen Németországig, az amerikai fogságba kerülésig.
Aki rászánja magát arra, hogy ezt a visszaemlékezést elolvassa, azt előre figyelmezetetem – írja a Bevezetőben -, hogy a felidézett események már több mint 50 évvel ezelőtt történtek. Az emlékezés ennyi idő után ugyancsak megkopott, és a rendszeres írás megkezdése előtt magam is attól tartottam, hogy nehéz vallatóra fogni a régmúltat. – Nos, sikerült. Méghozzá nem is akárhogyan.
A könyv, noha három kiadást is megért, ma ritkaságnak számít, nehéz megtalálni. A szerző már nem él (2004 május 9-én hunyt el), de örökösei hozzájárultak, hogy a könyv folytatásokban megjelenjen az interneten azok számára, akik most szeretnének megismerkedni vele.