A visszafogott Nobel-díjas: J. M. Coetzee

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

“Coetzee egy majdnem kolostori önfegyelemmel és dedikációval rendelkező ember. Nem iszik, nem dohányzik, nem eszik húst. Hogy formában tartsa magát, nagy távolságokat jár be kerékpárral, és legalább egy órát tölt minden reggel az íróasztalánál, a hét minden egyes napján. Egy kollégája, akivel több mint egy évtizedig dolgozott együtt, állítja, hogy csak egyszer látta nevetni. Az író egy másik ismerőse bizonyos vacsorameghívásokon megfigyelte, hogy Coetzee egyetlen szót sem szólt ezeken az összejöveteleken.” – írja róla a dél-afrikai Rian Malan író, újságíró. Ha mindezek után úgy gondoljuk, hogy Coetzee unalmas, tévedünk. 2003-ban Nobel-díjjal tüntették ki, nagy sikerű könyve, A barbárokra várva több irodalmi díjat is besöpört.


1940. február 9-én született Dél-Afrikában, Fokvárosban. Szülei a XVII. század körüli holland telepesek leszármazottai voltak. Coetzee ifjúsága nagy részét Fokvárosban töltötte, itt szerzett egyetemi diplomát is matematika és irodalom szakon. A 60-as években Londonban dolgozott az IBM-nél, 1965 és 1971 között az Egyesült Államokban tanult és tanársegédként dolgozott a Texasi Egyetemen, később angol irodalmat tanított New York állam egyetemén. 1971-ben az Egyesült Államok kormánya elutasította a letelepedési kérvényét, mert Coetzee többször is bírálta a vietami háborút. Jelenleg Ausztráliában él, kerüli a nyilvánosságot, előfordult már az is, hogy nem vett részt azon az ünnepségen, ahol valamilyen díjjal tüntették ki. A brit The Guardian 2010-ben azon híres írók közé sorolta, akik az elhunyt Salingerhez hasonlóan remete-módra visszavonultak.

Coetzee legtöbb regénye elnyert valamilyen díjat: James Tait Black Memorial Prize A barbárokra várva című regényéért; Central News Agency irodalmi díj; Sunday Express Book of the Year-díj az Age of Iron-ért; Irish Times International Fiction Prize a The Master of Petersburg-ért; francia Femina-díj; Geoffrey Faber Memorial Prize; Commonwealth Literary Award; Coetzee volt az első, aki kétszer is megkapta az angol Booker-díjat; 2003-ban irodalmi Nobel-díjat kapott amiért “számtalan alakban festette meg a kívülálló meghökkentő részvételét egy közösség életében.” 2005-ben a dél-afrikai kormány az “Order of Mapungubwe” nemzeti rendjellel tisztelte meg az irodalom mezején végzett kivételes munkájáért.

Magyarul megjelent könyvei: Alkonyvidék (Dusklands, 1974); A barbárokra várva (Waiting For The Barbarians, 1980); A semmi szívében (In The Heart Of The Country, 1982); Michael K élete és kora (Life & Times Of Michael K, 1983); Foe (Foe, 1986); Szégyen (Disgrace, 1999); Elizabeth Costello (Elizabeth Costello, 2003).


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •