A héten múlt 12 éve, hogy az erdélyi magyar irodalom egyik – ha nem a – legnagyobb alakja a floridai Astorban eltávozott az élők sorából. Wass Albert saját vadászpuskájával vetett véget életének, akkor 90 éves volt. Magyarországon csak halála után fedezte fel az olvasóközönség, Erdélyben a Ceausescu-rendszer betiltotta a könyveit. Egyik leghíresebb regénye A funtineli boszorkány, ezt román nyelvre is lefordították, pedig Romániában a mai napig háborús bűnösként kezelik az írót.
A Wass család 1744-ben kapott grófi címet Mária Teréziától. A család eredete az Árpád-korig vezethető vissza, egyike Erdély legrégibb nemesi családjainak. Számos hasonlóság fedezhető fel a Wass család és a Kard és kaszában megismertetett Erőss család között.
Wass Albert Válaszúton született, Debrecenben, Hohenheimben és a Sorbonne-on tanult. Erdőmérnöki és vadgazdasági diplomákat szerzett, 1941 elején kinevezték erdészfelügyelőnek Désre. Az Ember az országút szélén című regényében ismételten önéletrajzi vonásokra bukkanunk e tekintetben.
A második világháború alatt tartalékos tiszthelyettesként zászlósi rangot kapott, majd alhadnagyként Ukrajnában harcolt a 9. Magyar Királyi Lovassággal. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy azért került az ukrán frontra, hogy elkerülje a Gestapo kellemetlenkedését. 1942-ben ugyanis a kolozsvári Ellenzék c. lap irodalmi szerkesztője, majd főszerkesztője lett. Amikor a Gestapo megjelent a szerkesztőségben, hogy a német hadsereg megbízásából felügyeljék a lapot, Wass Albert kisétált a szerkesztőségből, és a hegyekbe vonult. Mivel a német Titkos Államrendőrség itt sem hagyta békén, alhadnagyként az ukrán frontra távozott. A háború végét katonatisztként élte át, 1945 tavaszán pedig átlépte a nyugati országhatárt és emigrációba vonult. Erről a döntéséről, érzéseiről és vívódásairól is ír az Ember az országút szélén-ben.
1951-ig Németországban élt: előbb Bleichbachban, később Hamburgban. 1951 szeptemberében kivándorolt az Egyesült Államokba, feleségét tüdőbetegsége miatt nem engedték beutazni az Államokba. A távollét a válásukhoz vezetett, pedig a család minden befolyását bevetette, hogy diplomáciai úton átvigyék az amerikai kontinensre a feleségét, Siemers Évát is. Életének erről a drámai fejezetéről az olvasóközönség csak nemrég, a Wass Albert titkai c. könyv megjelenése után szerzett tudomást.
1946-ban, távollétében a román Néptörvényszék háborús bűnökért és gyilkosságért halálra ítélte. Többször is kérték a kiadatását, az amerikai Igazságügyi Minisztérium többszöri átvizsgálás után, megalapozottság hiányára hivatkozva elutasította a kiadatási kérelmet. Később a Wiesenthal Alaptvány is feljelentést tett ellene, és ők is csatlakoztak a román államhoz a kiadatási kérelem ügyében, az USA viszont egy újabb alapos kivizsgálás után ejtette a vádakat az író ellen. Romániában a mai napig nem került sor az erdélyi író rehabilitására.