A szerző az erdélyi kisvárosok tipikus hangulatát hozza elénk, teljes tükröt tartva a mindennapi élet elé. A pletykákat elmesélő Elvira néni személye valójában egy kollektív tudat kivetülése is, amelyben mindazok a valós és valósnak hitt történések szerepet kapnak, amelyek megragadják az érdeklődésünket.
Szépíró, politikus, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező: gróf Bánffy Miklós, a Nemzeti Színház és az Állami Operaház intendánsa, a Képzőművészeti Tanács elnöke. Az Erdélyi Helikon szerkesztője, az Erdélyi Szépmíves Céh illusztrátora, kitűnő stílusú regény- és drámaíró. Az erdélyi református egyházkerület gondnokaként a felekezeti iskolák megvédője. A magyar kultúra mecénása. Csak néhány címszó és csak a jéghegy csúcsa…
Kell-e székely irodalom, kinek és miért? Ezzel kapcsolatban már a 20. században megszületett a válasz: a székely tájnyelv beemelése az irodalomba befejezné azt a folyamatot, amely a magyar irodalmi nyelvet a különböző tájnyelvek színeivel meggazdagította. Ez a folyamat a 20. században indult, amikor Ady és Szabó Dezső újította fel a régi magyar irodalmi nyelvet, később pedig Móricz Zsigmond és Nyirő József csempészte bele a tájnyelv szépségeit.
A József Attila-díjas Fodor Sándor – sokak Sanyi bácsija – a Csipikével tört be a gyerekirodalomba. Tele volt emberséggel és szeretettel és ismeretlen volt számára a gyűlölet érzése – mondta róla temetésén Orbán János Dénes, író. Erdélyben aligha van olyan ember, aki ne ismerné a nevét, és ne ismerné Csipikét, a törpét, az erdélyi gyermekirodalom szimbólumóriását. Bár a Csipike elsősorban gyermekregény, mély humánuma a felnőtt olvasókat is megragadja.
A magyar poétikai tradíciót egyesítette verseiben a modern témákkal, stílusirányzatokkal, nyelvi játékossággal. Költő, író, publicista, műfordító, az erdélyi irodalmi élet meghatározó alakja volt a múlt században, költészetét a 20. század esszenciájának is szokták nevezni. Számos versformában írt: petőfis négysorost, kassákos avantgárdost, prózaverset, versciklust. Kedves gyerekverseit már az óvodában szívesen skandáltuk. 75 éve született Lászlóffy Aladár.
Erdélyi magyar Kossuth-díjas író, aki történelmi tárgyú regényeiben elsőként a magyar közelmúltat örökítette meg. Szívén viselte az elszakadt területeken élő magyarok sorsát és múltját, és szubjektíven ábrázolta egy-egy emberi sorson keresztül. Éppen ezért szubjektív az is, hogy ki melyik művét kedvelik a legjobban. Ha én vízaknai volnék, biztosan a Vízaknai csaták kerülne az első helyre életművéből. Versírással kezdte, de a prózában alkotott kiemelkedőt.
Szimbolista stíluseszközöket kedvelő lírikus, néhol impresszionizmusba hajló prózaíró, korabeli bírálói szerint „levendulás feminista”. Írásainak visszatérő motívuma a magát felszabadítani kívánó nő sorsa, társadalmi, erkölcsi helyzete, érzelemvilága, lelki életük szabadsága a férfival való kapcsolatukban. 122 éve született Berde Mária, az erdélyi magyar Virginia Woolf, aki úgy vált népszerű írónővé, hogy mindvégig megmaradt költőnek.
Tamási egyszerű földművelő családból származott, a városi élet vonzotta, de Amerikából hazavágyott. Egyszerre volt tényekhez ragaszkodó realista és lelke mélyéig vallásos ember. Képzeletvilágát a székely hagyományok, a székelyföldi hegyek és erdők, a gyermekkorban lélekbe szívódott mesék, balladák, népi tréfák és játékok egyaránt befolyásolták. Hegedűs Géza szerint főműve, az Ábel-trilógia fenyőillatú remekmű, századunk egyik legszebb magyar regénye.
A héten múlt 12 éve, hogy az erdélyi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja a floridai Astorban eltávozott az élők sorából. Egyik leghíresebb regénye A funitneli boszorkány, ezt román nyelvre is lefordították, pedig Romániában a mai napig háborús bűnösként kezelik az írót. Nemrég egy szebeni újságban egy felületes történelmi ismeretekkel rendelkező újságíró arról írt, hogy a Wass család moldvai származással rendelkezik. Ezt külön nem kommentálom, azt hiszem megértitek…
