A francia irodalmi díjátadók sorozatát záró Interallié-díjat az idén egy Erdélyben játszódó regényért ítélte oda a zsűrik. A győztes szerző, a francia-német származású Mathias Menegoz tizenöt évet dolgozott a Karpathia című első regényén, amelyet a zsűri az ötödik választási fordulóban 6:4 arányban talált méltónak a rangos díjra. A XIX. században játszódó regény egy klasszikus, romantikus mű a soknemzetiségű Erdélyről.
Ugron Zsolna háromkötetesre tervezett történelmi regényének első része az Erdélyi menyegző, a Libri Kiadó könyve. A mű Báthory Annát, a 17. század híres-hírhedt alakját, a boszorkánysággal vádolt asszonyt, az egyszerre körülrajongott és gyűlölt Báthory-család tagját kelti életre. Ki ez a nő? Engedelmes ara, lázadó özvegy, szerelmes fiatalasszony vagy „ördög, gyilkos kurva”? Vagy valaki, aki a családi átkok, politikai érdekek ellenére csak boldog akar lenni…
Tapodi Brigitta regénye, a Szárhegy öröksége egy utazás, amelynek során a történet főszereplője önmagára talál. Juliban nagymamája halála után felébred a kíváncsiság: kik az ő rokonai, mit rejteget a múltjuk, hol vannak az ő gyökerei? Kíváncsiságát azon elmélete szítja, miszerint családja nőtagjain a szerelemben generációk óta átok ül. Így veszi kezdetét Juli utazása Erdélybe, Szárhegyre, amely láthatatlanul önmaga megismeréséhez is közelebb viszi.
Szimbolista stíluseszközöket kedvelő lírikus, néhol impresszionizmusba hajló prózaíró, korabeli bírálói szerint „levendulás feminista”. Írásainak visszatérő motívuma a magát felszabadítani kívánó nő sorsa, társadalmi, erkölcsi helyzete, érzelemvilága, lelki életük szabadsága a férfival való kapcsolatukban. 122 éve született Berde Mária, az erdélyi magyar Virginia Woolf, aki úgy vált népszerű írónővé, hogy mindvégig megmaradt költőnek.
A héten múlt 12 éve, hogy az erdélyi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja a floridai Astorban eltávozott az élők sorából. Egyik leghíresebb regénye A funitneli boszorkány, ezt román nyelvre is lefordították, pedig Romániában a mai napig háborús bűnösként kezelik az írót. Nemrég egy szebeni újságban egy felületes történelmi ismeretekkel rendelkező újságíró arról írt, hogy a Wass család moldvai származással rendelkezik. Ezt külön nem kommentálom, azt hiszem megértitek…
Emánuel, a zsidó boltos fia hosszú idő után tér haza ismét, s az első percekben nagy az öröm a szülői háznál: lám, a tékozló fiú hazatért. Aztán lassan, fokozatosan köddé válik ez az öröm. A fiú nem apját-anyját látogatja meg először, hanem a hegyekben élő szénégetőket és pásztorokat, hogy a segítségüket kérje, a falut készítsék elő a Megváltó jövetelére. A falubelieknek nem tetszik a dolog – és joggal.
Ha valaki végigolvasta már a jelentősebb Wass Albert regényeket, és ezek után vette a kezébe az író életrajzát, bizonyára ráismert az íróban a magyar erdőmérnökre az Ember az országút szélén-ből, Erőss Miklósra a Kard és kaszából, Fileki Ferkóra a Csabából, stb. Takaró Mihály szerkesztő összeállítása azonban egy egészen új élménnyel szolgál a Wass Albert rajongók számára: öt asszonyhoz írt leveleiből megismerjük az író magánéletét, a hölgyek iránt érzett vonzalmát, érzéseit, és eközben kibontakozik előttünk egy ember életútja – olyan mintha egy Wass Albert által kitalált alak történetét olvasnánk.
