Közhely, de Elmore Leonard azon írók közé tartozik, akik iránt csak kétféle érzéssel lehet az ember: vagy szereti, vagy nem. Vagy megkedveled rögtön az első könyve után, vagy leteszed mindjárt a felénél, és aztán a szemed már észre sem veszi a polcon egy másik regényét. Én az első csoportba tartozom, a könnyed, de egészen egyedi stílusa már az első alkalommal lebilincselt. A Halálos lövés az egyik legjobb regénye.
Elmore Leonard a 20. századi amerikai krimiirodalom egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Stílusa egészen egyedi, párbeszédei zseniálisak, a történetei elképesztő sebességgel pörögnek, hihetetlen fordulatokat vesznek és mindig a hétköznapi valóság talaján maradnak (szinte rávágod, hogy ez bárhol bárkivel megtörténhetne adott esetben), a karakterei pedig jellegzetes és egyedi figurák. Mindezt Hollywood is felfedezte még időben. Leonard olyan filmeket írt, mint a Jackie Brown, a 3:10 To Yuma, a Mr. Majestyk vagy a Szóljatok a köpcösnek.
A Halálos lövés főszereplői is úgy kerülnek egymás útjába, ahogy azt éppen a sors hozza. Nincs abban semmi különös, ahogy a kisstílű tolvaj a parkolóban található legszebb járgányt akarja meglovasítani. Az autó egy indián bérgyilkosé, aki éppen most tért vissza Kanadából egy piszkos munka elvégzése után. A következő munkáig éppen ráér, így – bár nincs egészen a szája ízére – átmenetileg egy párost alkotnak a nagyszájú, forrófejű, meggondolatlan kölyökkel. Egy ingatlanügynökségre vetik ki a hálójukat, a kölyök nem éppen zseniális terve szerint valamiképp zsarolni fogják az ingatlanügynököt. Ott azonban emberükre találnak, az egyik ingatlanügynök férje éppen a helyszínen tartózkodik, és alaposan ellátja mindkettejük dolgát. A kölyöknek a hatalmas egója sérül, az indián bérgyilkosnak pedig a saját szabálykönyve tiltja, hogy szemtanút hagyjon maga után. Így aztán tervbe veszik a házaspár kiiktatását is. A rendőrség állandó őrizetet állít a házaspár mellé, majd a tanuvédelmi program is szóba kerül, de a két elszánt gyilkos ellen ez mind kevésnek bizonyul. Ide bizony több kell – és Elmore Leonard pontosan tudja, hogy mi…
A pörgő cselekmény, a párbeszédek és a karakterek mellett a regény egy másik erőssége (számomra!) a színes helyzetábrázolás is. Nem véletlenül fedezte fel magának az írót a filmes világ is. Leonard úgy ír, hogy az gyakorlatilag megjelenik az olvasó szemei előtt. A másik ütőerő a cselekmény szövése: a történet számos ponton ér olyan elágazáshoz, ahol érezhetően több változat közül is válaszhatnának a főszereplők, de Leonard mindig azon a szálon viszi tovább a cselekményt, amely még inkább felcsigázza az olvasó érdeklődését. A befejezés pedig ezúttal sem hagy kivánnivalót maga után, a kör bezárul, kérdés nem marad válasz nélkül.