Graham Greene: A harmadik

100
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Graham Greene a múlt század elején, 1904-ben született angol író, drámaíró, kritikus, akinek műveit már az 1930-as években széles körben ismerték, az 1940-es években már nemzetközi hírnévre tett szert és az 1950-es évekre meghatározó alakja lett a XX. század irodalmi életének. Életművében váltakoztak a szépirodalmi és „szórakoztató” típusú írások, az elismerést elsősorban az előbbiektől várta, viszont nem egy esetben az utóbbiaknak köszönhetően kapta, így egy idő után sikeresen ötvözte műveiben a két megközelítést. Első regénye A számkivetett (The Man Within) volt, az első sikert azonban az Isztambuli vonat (The Stamboul Train) című regényével aratta 1932-ben. A harmadik (The Third Man) című kisregényét 1950-ben írta.


A harmadik cselekménye a második világháborút követően játszódik Bécsben. A történetet Calloway ezredes meséli el egyes szám első személyben, de mivel a főszereplő Rollo Martins, az ő szemszögéből kerülnek bemutatásra az események, így a cselekmény jórészt mégiscsak egyes szám harmadik személyben zajlik. Martins, aki egyébként Buck Dexter álnéven westerníróként tevékenykedik, gyerekkori barátja meghívására érkezik Bécsbe, ám meglepetésére Harry Lime nem várja sem a reptéren, sem a szállodánál. Ennek egyszerű oka volt: Harryt éppen aznap temették, hiszen egy héttel korábban elgázolta egy autó.

Martins szeretné megtudni, hogy mi történt barátjával, de nem igazán van pénze a Bécsben való tartózkodásra. Egy váratlan félreértésnek köszönhetően azonban a dolognak ez a része megoldódik: a szállodában a British Council egyik embere, Mr. Crabbin összetéveszti az általuk egy rendezvényre várt Benjamin Dexter világhírű íróval, így szállást és némi zsebpénzt is biztosít számára. Martinsot az is ösztönzi a nyomozásban, hogy Harry temetésén találkozik Calloway ezredessel, aki éppen Harry ellen folytat nyomozást, és akitől nem éppen biztató dolgokat hall barátjáról.

Mivel nem képes elhinni, hogy barátja valami sötét dologba keveredett volna, megkeresi Harry két barátját, akik jelen voltak az autóbalesetnél, továbbá Harry barátnőjét is, hogy kiderítse az igazságot. A beszélgetések során meglepő felfedezést tesz: Harry halálánál jelen volt egy harmadik személy is, aki feltehetően többet tud a dologról, mint amit barátai elárultak neki. Miközben lázasan kutakodik az ismeretlen harmadik után, Martins egyre gyakrabban fut össze Calloway-jel is és egyre több részletet tud meg Harry piszkos ügyeiről. Ki a titokzatos harmadik, mibe keveredett Harry, meddig lebeg rózsaszín ködfátyol Rollo Martins szemei előtt barátjával szembeni elfogultságának köszönhetően? Ezekre mind választ kapunk Graham Greene bűnügyi kisregényéből.

Annak ellenére, hogy a történet és a hangulat, valamint a Greene által megrajzolt szereplők és a cselekményen végigvonuló könnyed humor a könyv pozitívumai közé tartoznak, összességében nekem kevésnek bizonyult. Talán a rövidsége hagyott egy olyan érzést bennem, hogy kissé összecsapott írásról van szó, és ezt sokkal jobban meg lehetett volna írni, hogyha Greene kissé felöltözteti az egészet, jobban beleássa magát a részletekbe. Persze lehet, hogy sokaknak pont ez a felületes könnyedség az, ami miatt tetszik ez a könyv, számomra viszont ez jelentette a negatívumot.

A harmadik 1949-ben filmen is megjelent, a fekete-fehér alkotások között igen nagy sikert aratott, mind az IMDb, mind a Rottentomatoes filmes adatbázisaiban előkelő pontszámot ért el. A film forgatókönyvét szintén Graham Greene írta, ezzel kapcsolatosan azt írják, hogy Greene egyik legjobban sikerült eredeti forgatókönyve. Az évszámok alapján pedig arra lehet következtetni, hogy a forgatókönyv készült el hamarabb és ezt követte a kisregény, ami talán magyarázatot adhat az általam megfogalmazott kifogásokra.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •