Glenn Cooper amerikai író, forgatókönyvíró, producer. Régészeti diplomát szerzett a Harvardon, illetve a Tufts Orvosi Egyetemet is elvégezte. Jelenleg egy biotechnológiai vállalat elnöke, valamint a Lascaux Pictures produkciós vállalkozás vezetője. Producerként 2005-ben debütált a Long Distance című középszerű thrillerével, amely sem az IMDb, sem a Rottentomatoes filmes portálok szerint nem volt nagy durranás. Első könyve a Secret of the Seventh Son címmel jelent meg az Egyesült Államokban, Library of the Dead címmel a nemzetközi könyvpiacokon. Magyarul ez utóbbi változatban, Holtak könyvtára címen került a könyvkereskedésekbe. A könyvet a magyar mellett több mint 25 nyelvre fordították le, angol kiadása 700 ezer példányban fogyott el.
A cselekmény 2009. májusában kezdődik New Yorkban, mindjárt egy gyilkossággal. Az amerikai nagyvárosban alapvetően nem szokatlan eseménynek azonban mégiscsak van egy eléggé rendhagyó aspektusa: az áldozat egy koporsót ábrázoló képeslapot kapott, amelyen szerepelt halálának dátuma. Ami pedig egyértelműen gyilkosságsorozatra utal, hogy ő volt a hatodik a sorban, aki e fura küldeményben részesült, de nem az utolsó… A Doomsday-ügynek nevezett esetek felgöngyölítésével az FBI Will Piper különleges ügynököt bízza meg, aki az egyik legjobb a sorozatgyilkosságok felderítésében, viszont van pár gond vele: kissé kiégett már, szakmailag kegyvesztett, magánélete romokban hever, ráadásul kevés időt bírja alkohol nélkül, egyszóval nem biztos, hogy az ideális választás. A két évvel nyugdíjazása előtt álló és az arra berendezkedett Will a kényszer szülte megbízás – az üggyel korábban megbízott ügynök szélütést kapott – mellé egy társat is kap a fiatal ügynöknő, Nancy Limpinski személyében. Kettejük feladata minél gyorsabban megoldani az ügyet, hiszen az igencsak borzolja New York lakóinak az idegeit és rajta lóg a sajtó is, ami eléggé kellemetlen az eredményeket felmutatni képtelen FBI számára.
És még mielőtt az ember azt hinné, hogy egy sorozatgyilkosságos klasszikus krimivel áll szemben, Cooper megteszi az első időutazást: visszaugrik 1947-be, Angliába, ahol egy régész-csapat egy titokzatos leletre bukkan, ami felkelti a brit kormányzat érdeklődését, és felbukkan a történetben a volt miniszterelnök Winston Churchill, valamint az AEÁ pár éve megválasztott elnöke, Harry Truman is.
Miközben tovább szövi a halálesetekkel és nyomozással tarkított jelenkori eseményeket, bekapcsolódik egy harmadik szál is. Ennek elsődleges helyszíne Las Vegas, kulcsembere pedig Mark Shackleton, alias Peter Benedict, aki főállásban a nevadai titkos kormányzati létesítmény, az 51-es körzet komplexusokkal teli, de egyébként zseni biztonságtechnikai informatikusa, másodállásban pedig kezdő forgatókönyvíró. És nem utolsósorban pedig Will Piper egykori főiskolai szobatársa.
A negyedik szál a 8. századba, a Wight-szigeten található vectisi bencés apátságba kalauzol, ahol Josephus prior egy szülésnél asszisztál, aminek baljós körülményei a Jelenések Könyvére utalnak vissza: a 777. év 7. hónapjának 7. napján jön világra egy kőfaragó 7. gyermeke. A néma, magába forduló és a külvilággal keveset törődő gyereket néhány év múlva az apátság gondjaira bízza apja, Josephus pedig rádöbben, hogy Octavus különleges képességekkel rendelkezik. Hogy ördögi vagy isteni ihletésű képességről van szó, az csak nézőpont kérdése.
És amikor Cooper története egyre gyakrabban kezdett ugrálni az egyik helyszínről és korból a másikba, akkor néha kezdtem kissé elveszíteni a fonalat. Ez azonban nem feltétlenül negatívuma a könyvnek, a középkori, misztikus szál beemelése számomra feldobta a történetet. Ennek ellenére zavart, hogy egy-két – véletlenül vagy szándékosan, ki tudja? – elejtett mondat, illetve a cselekmények alakulása már elég korán sejteti az olvasóval a végkifejletet, vagy legalábbis annak a főmotívumát, így a végére túl sok meglepetést nem tartogat. Amikor teljesen összeáll a kép, kiderül, hogy a szálak között igencsak szoros az összefüggés: megoldódik a bizarr halálesetek rejtélye, Copper pedig az 51-es körzet rejtélyének egy általa elképzelt magyarázatát is megadja, így igazából semmi vagy igen kevés megválaszolatlan kérdés marad. És ezt ismét negatívumként rónám fel a szerzőnek, egy nyitva hagyott szál vagy legalábbis egy frappáns csattanó nekem jobb bejött volna.
Alapvetően egy – főként tematikájában – érdekes, izgalmas könyvről van szó, ami illeszkedik az utóbbi években a Dan Brown nevével fémjelzett, összeesküvés-elméleteket meglovagoló könyvek sorozatába. Én személy szerint két hasonló tematikájú könyvet olvastam az elmúlt években – Dan Brown Da-Vinci kódját és Michael Byrnes Krisztusi csontok című könyvét –, mindkettőben – akárcsak Cooper regényében – megjelenik a középkorba vagy még korábbra visszanyúló egyházi cselekményszál, ami egy jelenkori bűncselekménnyel van összefüggésben, és a misztikuma egy olyan eseményben rejlik, aminek valósággá válása feltehetően az egész világot alapjaiban rengetné meg. E tekintetben azonban Cooper témaválasztása tűnik a leghátborzongatóbbnak, az én nézőpontomból Octavus képességei inkább ördögi, mintsem isteni eredetűek, belegondolni is rossz, hogy mi lenne ha…
Cooper könyve tehát úttörőnek nem mondható, több szempontból – többek között részletességében és dokumentáltságában – is elmarad szerintem a Brown-féle könyvektől, ennek ellenére a műfaj kedvelőinek tudom ajánlani, a klasszikus krimi rajongóinak kevésbé. A Holtak könyvtára a Geopen Kiadó jóvoltából jutott el a magyar olvasóközönséghez. A könyvnek 2010 tavaszán megjelent a folytatása is, Book of Soul címen, ami egyelőre az angol mellett németül olvasható, de várhatóan ugyanazokra a nyelvekre fordítják majd le, amelyen az első kötet is megjelent. Remélhetőleg tehát a magyar olvasóközönség is hamarosan kézbe veheti majd.