Portré: J. R. R. Tolkien

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

John Ronald Reuel Tolkien Dél-Afrikában született 1892-ben, de gyermekkora nagy részét Birminghamben töltötte, később Oxfordban tanult. Szüleit korán elveszítette, testvérével egy katolikus pap gyámsága alá került. Az anyja hite és katolikus gyámja is nagy hatást gyakorolt vallásosságára, ennek következtében a későbbiekben protestáns vallású felesége is áttért a katolikus hitre; C. S. Lewis, a Narnia krónikái szerzője is Tolkien mély hitének szemtanújaként tért át a kereszténységre.


Már gyerekként is nagy érdeklődést mutatott a nyelvek iránt. Öccsével és unokahúgaival már gyermekkorukban több úgynevezett gyermeknyelvet is kitaláltak: ilyen volt az állat-nyelv, melyben a szavakat állatnevek és számok helyettesítették, vagy a Nevbosh avagy Új Nonszensz, melyet az angolból, franciából, latinból és ógörögből gyúrtak össze. Oxfordi egyetemi évei alatt is nagy figyelmet szentelt a nyelveknek, különösen szépnek és érdekesnek találta az ősi nyelveket, tanulmányozta a latint, az ógörögöt, a walesi, a gót és az óangol nyelveket. Ezekben az években kezdte meg mesterséges nyelveinek kidolgozását, 1915-re például már igen előrehaladt a tündenyelvek kidolgozásában, és verseket írt, amelyekben már megjelentek a tündék, orkok és más mitológiai alakok.

Az egyetemről jelentkezett a hadseregbe, hogy részt vegyen az első világháborúban. Megsérült, kórházba került; lábadozása idején kezdte el írni mitológián és népköltészeten alapuló történeteit. Ezeket nagyban befolyásolta a háború, a képzelet segítségével próbált elmenekülni a gyárak, gépek, fegyverek és bombák világából. 1918-ban szerepet vállalt az oxfordi New English Dictionary elkészítésében, a huszas évektől különböző egyetemeken az angolszász nyelv professzoraként dolgozott: Leedsben kezdte, Oxfordban folytatta, és egészen a nyugdíjba vonulásáig az angol nyelv és irodalom professzora volt.

Írói munkásságát nagyban meghatározta a nyelvek iránti érdeklődése. Gyermekeinek fantáziadús történeteket talált ki, a Mikulás nevében pedig minden évben terjedelmes leveleket írt. Ezeket a leveleket később egybegyűjtve, novellafűzérként A Mikulás levelei címen adták ki. A hobbitot is saját gyermekei szórakoztatására írta, és nem számított arra, hogy az ekkora népszerűségnek örvend a felnőttek körében is. Kiadója buzdítására folytatás gyanánt több művet is írt hozzá, de egyiket sem találták kielégítőnek, míg végül 1954-ben megszületett A Gyűrűk Ura első kötete, A Gyűrű szövetsége. A kritikusokat megosztotta a könyv, egyesek úgy gondolták, hogy Tolkien mitológiai forrásokat másolt össze – az olvasók között viszont óriási sikert aratott. Az író eredetileg A hobbithoz hasonló gyermekmesének szánta, de a történet sötétebb és komolyabb lett, így sokkal inkább szól az idősebb közönséghez. A második kötet, A két torony még ugyanabban az évben napvilágot látott, a trilógia befejező része, A király visszatér 1955-ben jelent meg. A történet egy részletesen kidolgozott képzeletbeli világban játszódik, Középföldén, amelynek leírása megtalálható az író halála után kiadott A szilmarilokban és más művekben is. Tolkien tulajdonképpen a haláláig írta Középföldén játszódó történeteit, ezeknek az anyagoknak a nagy részét halála után fia, Christopher rendezte egy kötetbe és jelentette meg. A legtöbb műben ellentmondó történetek vannak, az író ugyanis évtizedeken át dolgozott mitológiáján, a történeteket egyfolytában átírta, szerkesztette és bővítette. Egyedül A szilmarilok van valamelyest összhangban A Gyűrűk Urával, ez is fia szerkesztői munkájának köszönhetően.

Tolkien eredeti kéziratai közül A Gyűrűk Ura és A hobbit, több más között az amerikai Marquette Egyetem tulajdonában van, A szilmarilok kézirata pedig az oxfordi Bibliotheca Bodleianában található. Az írót, a huszadik század egyik legnépszerűbb szépirodalmi alkotásának szerzőjét, a modern fantasy atyját Oxfrodban temették el felesége mellé. 81 évesen távozott az élők sorából.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •