Karin Fossum: Aki fél a farkastól

Írta : Karin Fossum
Eredeti cím : Den som frykter ulven
Eredeti kiadás : 1997
Magyar cím : Aki fél a farkastól
Fordította : Szőllősi Adrienne
Kiadó : Scolar Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2010
Terjedelme (oldalszám) : 320
90
Vidd hírét!
 
 

Bevallom, ez idáig nem vetemedtem arra, hogy krimit vegyek a kezembe. Hogy miért, azt nem tudom. Egyszerűen mindig akadt valami fontosabb, ami nagyobb érdeklődést keltett bennem. A jelen mű is csupán a fülszövegben feltüntetett pszichiátriai kezelt, Errki története miatt késztetett olvasásra. Mint utólag kiderült, méltán.

Valahogy, mindig foglalkoztattak a „miértek”. Élet, halál, sors, Isten, én… minden relatív (tudott valamit, ez az Einstein). Ezeket mégis képes vagyok elfogadni úgy, ahogy vannak. Talán el is kell. De arra, hogy hol húzódik az a hajszálvékony határ, amit átlépve az „őrült” megnevezést aggatják ránk, nem találok válaszokat. Mi a normalitás fogalma? Én normális vagyok egyáltalán? Mit éreznek a kényszergyógykezelt bolondok? Fossum regénye érdekes megvilágításba helyezi a kérdéseket. A bűntény csupán az ábrázolt lelki folyamatok kiváltó oka. Egy ürügy arra, hogy megismerjünk egy életszemléletet. Milyen a világ a másik oldalról?

A környék megbélyegzett, fura külsejű, olykor rémisztő alakja megszökik a pszichiátriai intézetből, mire holtan találnak egy idős nőt. A szintén zavaros múlttal rendelkező kisfiú jelenti az esetet, ráadásul a nem beszámítható Errki hagyta el a helyszínt, elmondása szerint. Az esetet követő napon kirabolnak egy bankot, s meglepetésünkre a fegyveres rabló által elejtett túsz nem más, mint a torz külsejű őrült. Sokan azonnal eldöntik az ügy kimenetelét, és tudni vélik a gyilkos kilétét. Azonban ez korántsem ilyen egyszerű, és a történet teljesen összebogozódik, ráadásul semmi konkrét bizonyíték.

Az események több szálon futnak. Végigkövethetjük Sejjer és Skarre okfejtéseit, a gyilkosság szemtanújának, a javítóintézetben élő Kannicknak mindennapjait, valamint túsz és fogoly kapcsolatát. Az egész környék biztos abban, hogy Errki a tettes, hisz nem első eset, hogy balesetek történnek körülötte. Ő a vidék mumusa, a gyerekek réme és legendák tárgya. Mindenféle különös szóbeszéd terjeng róla, és történjen bármi, a hibás csakis ő lehet.

Az olvasó számára feltárul a fiú igazi énje és betekintést nyerhet hármas belsővilágába. Az őt irányító hangok leemelik a felelősség súlyát az erősen labilis Errki válláról, búvóhelyként szolgálnak az őt meg nem értő világ elől. Ez az egyetlen elviselhető létezési forma. Egy különös, mégis bizonyos szempontból helyes meglátás tárul fel előttünk, olykor értelmetlennek tűnő mégis szúrós megjegyzéseiben. Csak remélni lehet, hogy nem ez a hányódtatott sorsú fiatal követte el a szörnyű tettet, miközben egyfajta kötődés alakul ki közte és elrablója közt. Karin Fossum sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a személyiségek megrajzolására, mint magára a nyomozásra. Folyton az Errkivel foglalkozó, a múltját és belső hangjait tárgyaló részek a legérdekesebbek. A kisiklott életű rabló számára teljesen ismeretlen különc más színben tűnik fel, mint a környék lakosai számára. A szélsőséges szituációba keveredett szereplők kizökkennek addigi életükből, elindul bennük valami. Eközben Sejer is szokatlan gondolatokat vet fel, hosszú egyedüllét után végre találkozik egy nővel, aki felkelti érdeklődését.

A térváltások folyton megszakítják a fokozódó eseményeket, és lassan-lassan találkozik egymással a három szál. Ahogy az emberi sorsok egybefonódnak és meghatározóak lesznek egymás számára, bepillantunk a kitaszítottak világába. Komolyan elgondolkodtat és félre veti az előítéleteket. Mindenképp megérte elolvasni a könyvet. Az írónő fantasztikus lélekábrázolása által közelebb kerülhettem a mentális sérültek megértéséhez. Néha kifejezetten zseniális meglátásokkal bírnak, egy teljesen más oldalról szemlélik a történéseket. Épp így a lehetőségekben nem dúskáló, lecsúszott emberek.

A végén kicsit több részletet kívántam volna. A befejezés talán túl hirtelen és kevés magyarázattal jött. Ez nem feltétlenül baj, talán nem is illene más Errki homályos, egyszerre érthető és érthetetlen bensőjéhez. A vidék retteg tőle, az olvasónak viszont nem kell. Aki fél a farkastól, annak többé már nem kell.


Vidd hírét!