1903. február 13-án, pénteken született Belgiumban, Liège-ben. A nagynénje babonás volt, ezért nem hagyta, hogy az anyakönyvi kivonatba a péntek 13-at írják be, mint születésének dátuma, helyette 12-ére jegyezték be a kis Georges Joseph Christiant. Már gyerekkorában rengeteget költözött a családja, ez később Georges-ra is ráragadt, igazi világjáró lett belőle, élt Franciaországban és Amerikában is, de mindvégig megőrizte a belga állampolgárságát. Három éves korában már olvasni tanult, később egy jezsuita középiskolába járt. 16 évesen már munkát vállalt a Gazette de Liège című újságnál, itt lehetőséget kapott arra, hogy közelebbről megismerje a politikát, a város szórakozóhelyeit, a külvárosi olcsó szállodákat, de újságírói munkájának köszönhetően a rendőrségi nyomozásokat is nyomon követhette.
1919 és 1922 között G. Sim álnéven több mint 150 cikket, Monsieur Le Coq álnéven pedig több mint 800 humoros darabot pubklikált a Gazette de Liège-ben. 
Egy másik álneve a Brühl volt; a nevet egyik felmenőjétől, bizonyos Gabriel Bühltől kölcsönözte, aki az 1720-as években garázdálkodott Limburgban, míg aztán 1743-ban fel nem akasztották. Első regényét 16 évesen, 1919-ben írta, de csak 1921-ben publikálták. 1922-ben Párizsba költözött, 1939-ig maradt a francia fővárosban. Ez idő alatt rengeteg könyvet írt; első Maigret-regényét, a Pietr, a lett-et 1931-ben írta, tizenkilenc kötet után azonban nyugdíjazta főhősét. Maigret az olvasóközönség erőteljes követelése következtében a második világháború után visszatért. Simenon összesen 75 Maigret-regényt és 28 -novellát írt. Ezeket 50 nyelvre fordították le, világszerte 700 millió példányt adtak el belőlük. Közülük több mint negyvenet megfilmesítettek, Maigret szerepében olyan színészeket láthatott a nagyérdemű, mint Jean Gabin vagy Michael Gambon.
Simenon összesen közel 200 regényt és több mint 150 novellát írt; nagyon termékeny író volt, napi 60-80 oldalt írt, műveit összesen 1,4 milliárd példányszámban nyomtatták ki. Írói sikerei nyomán hatalmas vagyonra tett szert, és pénzügyeit soha nem engedte ki a kezéből. Fordításait, a film-és tévéforgatási jogokat mindig maga intézte. Kreativitása csúcsát tíz éves amerikai tartózkodása alatt érte el, 1945 és 1955 között. Ebben az időszakban írta meg önéletrajzi regényét, a Pedigree-t is. Ez egy hibás orvosi diagnózis következtében született: orvosa komoly szívproblémákat állapított meg nála, és csak hónapokat jósolt hátralevő életéből. Ennek hatására írta meg a Pedigree-t, de haláláig még másik két hasonló témájú könyvet írt. 1972-ben bejelentette regényírói karrierje végét, de más műveket továbbra is papírra vetett, némelyiket egy ajándékba kapott magnetofonra diktálta fel.
Anyagi helyzete megengedte, hogy bejárja az egész bolygót. A harmincas években világkörüli utazásairól riportokat küldött a Föld minden pontjáról. Megfordult Afrikában, Kelet-Európában, Oroszországban, a második világháborút követően pedig 10 évet élt Amerikában, ahol szintén vándorolt. Néhány hónapot Kanadában töltött, aztán Floridába, majd Arizónába költözött, miközben hosszú autótúrákon bejárta az egész kontinenst, New Yorktól Kaliforniáig. Utazásai során sűrűn kattogtatta a fényképezőgépét, és az utókor számára megörökítette a világot. Saját és a családja fotóiból Budapesten is rendeztek egy fotókiállítást 2005 márciusában.
Magánéletéről muszáj elárulnunk néhány érdekességet. Bevalottan szexfüggő volt, már 12 évesen túl volt élete első szexuális élményén. Egyszer azt mondta, hogy 13 éves korától vagy tízezer szeretője volt, közülük úgy nyolcezer prostituált. Feltehetően túlzott a számokat illetően. Kétszer nősült, de mindkét feleségétől elvált. Első feleségével 26 évig élt együtt, a nő egy gyereket szült Simenonnak. Második feleségével 14 évig volt együtt, két közös gyerekük született. A második világháború alatti magatartása megosztotta az emberek véleményét. Kispolgári gondolkodása, jobboldali beállítottsága és rasszista előítélete miatt sokan úgy vélték, hogy közreműködött a nácikkal. Az tény, hogy a Loire-menti parasztok a háború idején feljelentették, mint nácit, de ugyanakkor a Gestapo zsidósággal gyanúsította meg. Simenon helyzetét a világháború alatt homály fedte, utólag sem derült ki róla semmi konkrét, de a legtöbben úgy ismerték, mint nem politizáló ember.
1984-ben egy agytumor miatt megműtötték, de felépült a beavatkozást követően. A következő években aztán az egészségi állapota egyre csak romlott. 1989. szeptember 4-én halt meg Lausanne-ban.
Műveit Magyarországon 2011-től az Agave Könyvek gondozásában kapja kézhez az olvasóközönség.