1903. február 13-án, pénteken született a belgiumi Liège-ben. Mivel nagynénje babonás volt, nem engedte, hogy születésének dátumát péntek 13-ára írják az anyakönyvi kivonatba, így születését 12-ére jegyezték be a kis Georges Joseph Christiannak. A családja sokat költözött, ami a kis Georges-ra is hatással volt, így belőle is igazi világjáró lett. Élt Franciaországban és Amerikában is, de mindvégig megőrizte belga állampolgárságát. Már háromévesen megtanult olvasni, majd jezsuita középiskolába járt. 16 évesen munkát vállalt a Gazette de Liège című újságnál, itt lehetőséget kapott arra, hogy közelebbről megismerje a politikát, a város szórakozóhelyeit, a külvárosi olcsó szállodákat, valamint újságírói munkájának köszönhetően a rendőrségi nyomozásokat is nyomon követhette.
1919 és 1922 között G. Sim álnéven több mint 150 cikket, Monsieur Le Coq álnéven pedig több mint 800 humoros darabot közölt a Gazette de Liège-ben. Egy másik álneve a Brühl volt; a nevet egyik felmenőjétől, bizonyos Gabriel Bühltől kölcsönözte, aki az 1720-as években garázdálkodott Limburgban, míg aztán 1743-ban felakasztották. Első regényét 16 évesen, 1919-ben írta, de csak 1921-ben publikálták. 1922-ben Párizsba költözött, 1939-ig maradt a francia fővárosban. Ez idő alatt számos könyvet írt; első Maigret-regényét, a Pietr, a lett-et 1931-ben írta, tizenkilenc kötet után azonban nyugdíjazta főhősét. Maigret az olvasóközönség erőteljes követelése következtében a második világháború után visszatért. Simenon összesen 75 Maigret-regényt és 28 Maigret-novellát írt. Ezeket 50 nyelvre fordították le, világszerte 700 millió példányt értékesítettek belőlük. Közülük több mint negyvenet megfilmesítettek, Maigret szerepében olyan színészeket láthatott a közönség, mint Jean Gabin vagy Michael Gambon.
Simenon összesen közel 200 regényt és több mint 150 novellát írt; nagyon termékeny író volt, aki napi 60-80 oldalt írt. Műveiből összesen 1,4 milliárd példányt nyomtattak ki. Írói sikerei révén hatalmas vagyonra tett szert, pénzügyeit pedig soha nem engedte ki a kezéből. Fordításai, valamint a film- és tévéforgatási jogok intézése is mindig az ő feladata volt. Kreativitása csúcsát tízéves amerikai tartózkodása alatt érte el, 1945 és 1955 között. Ebben az időszakban írta meg önéletrajzi regényét, a Pedigree-t is. A regény egy hibás orvosi diagnózis következtében született: orvosa komoly szívproblémákat állapított meg nála, és csupán néhány hónapot jósolt számára. Ennek hatására írta meg a Pedigree-t, de haláláig még két hasonló témájú könyvet is írt. 1972-ben bejelentette regényírói karrierje végét, de más műveket továbbra is alkotott, némelyiket egy ajándékba kapott magnetofonra diktálva.
Anyagi helyzete lehetővé tette, hogy bejárja a világot. A harmincas években világkörüli utazásairól tudósításokat küldött a világ minden tájáról. Megfordult Afrikában, Kelet-Európában, Oroszországban, a második világháborút követően pedig tíz évet élt Amerikában, ahol szintén vándorolt. Néhány hónapot Kanadában töltött, aztán Floridába, majd Arizónába költözött, miközben hosszú autótúrákon beutazta az egész kontinenst, New Yorktól Kaliforniáig. Utazásai során sűrűn kattogtatta a fényképezőgépét, és az utókor számára megörökítette a világot. Saját és a családja fotóiból Budapesten is rendeztek egy fotókiállítást 2005 márciusában.
Magánéletéről muszáj elárulnunk néhány érdekességet. Bevalottan szexfüggő volt, már 12 évesen túl volt élete első szexuális élményén. Egyszer azt mondta, hogy 13 éves korától kezdve legalább tízezer szeretője volt, közülük úgy nyolcezer prostituált lehetett. Feltehetően túlzott a számokat illetően. Kétszer nősült, de mindkét feleségétől elvált. Első feleségével 26 évig élt együtt, egy közös gyerekük született. Második feleségével 14 évig volt együtt, két közös gyerekük született.
A második világháború alatti magatartása megosztotta az embereket. Kispolgári gondolkodása, jobboldali beállítottsága és rasszista előítéletei miatt sokan úgy vélték, hogy közreműködött a nácikkal. Tény, hogy a Loire-menti parasztok a háború idején feljelentették, mint nácit, de ugyanakkor a Gestapo zsidósággal gyanúsította meg. Simenon helyzetét a világháború alatt homály fedte, utólag sem derült ki róla semmi konkrétum, de a legtöbben úgy ismerték, mint a politikával nem foglalkozó ember.
1984-ben egy agytumor miatt megműtötték, de a beavatkozást követően felépült. A következő években aztán az egészségi állapota egyre csak romlott. 1989. szeptember 4-én halt meg Lausanne-ban.
A Maigret-regényeket Magyarországon legutóbb az Agave Könyvek adta ki.