Lapozz bele a belga születésű Georges Simenon 1952-es regényébe, a Maigret és a gengszterekbe. Az 50-es éves Párizsában chicagói gengszterek garázdálkodnak: leszámolás a nyílt utcán, autóból kidobott áldozat, levitézlett bokszolók és mindenre elszánt maffiózók… Maigret viszont most is a jól bevált békebeli módszereihez folyamodik: a gyanús alakok törzshelyén vacsorál, sörözget, vizsgálódik, elbeszélget, bárpultokat támaszt, és kivételesen whiskyt is iszik.
A Maigret gyanút fog egy kis novelláskötet négy remek, szórakoztató Maigret-történettel. Az ilyenekért szeretjük Georges Simenont, Maigret felügyelőt és az ő eseteit. Egy-egy történet szűk egy órára való olvasmány, és a négy között nincs kettő egyforma, ettől is annyira jók. Az egyikben csak a háttérből intézkedve oldja meg a rejtélyt, őrizve azt a látszatot, hogy a nyomozást a kollégája vezeti, a másikban meg betegen, az ágyban fekve jön rá a megoldásra.
Maigret egy tengerparti kisvárosban tölti nyári szabadságát, de közben a munkától sem tud teljesen megszabadulni: a kórházban, ahol vakbélgyulladással a feleségét is ápolják, életét veszti egy fiatal lány. Vajon baleset volt a baleset? Maigret a maga alapos módszerével nyomozni kezd: pipázgat, borozik, kérdez és megfigyel, és a helyére teszi a mozaik utolsó darabkáját is. Az Agave egy eddig magyarul még kiadatlan Maigret-regénnyel örvendezteti meg az olvasókat.
Maigret felügyelő atyja, a belga Georges Simenon a 20. századi irodalom egyik legtermékenyebb írója volt. Közel 200 regényt és több mint 150 novellát írt, műveit 1,4 milliárd példányszámban adták el, és 50 nyelvre fordították le. Maigret felügyelő alakját 1931-ben teremtette meg, rendelésre. Egyszer nyugdíjba is küldte, de aztán engedett az olvasók követelésének, és a második világháború után visszahozta.
