Portré: Nyikolaj Vasziljevics Gogol

Vidd hírét!
  •  
  •  

Az ukrán származású orosz elbeszélő, regény- és drámaíró 1809. április 1-jén született Velikije Szorocsinciben kisnemesi család sarjaként. Apja ukrán műkedvelőként, oroszul verseket, ukránul vígjátékokat írt barátai szórakoztatására. A férjnél tíz évvel fiatalabb Anya orosz tisztviselő-nemes családból származott, mélyen vallásos, törékeny nő volt, aki nem sokkal gyerekei születése után halt meg. A gyerekek közül Nyikolaj és négy nővére érte meg a felnőttkort. A fiú az otthoni irodalmat szerető környezetben kerül közel az könyvekhez és a vallásossághoz is.


Tehetsége korán megmutatkozott, mindig is komoly elvárásokat támasztott önmaga felé. Pályaválasztáskor szinte döntésképtelen volt, szerette a színészetet, festészetet a történelemtudományok iránt is vonzódott és hajlama is volt mindenikhez, de gondolkozott azon is, hogy jogász-közgazdász pályára lépjen.

1828-ban fejezte be a líceumot, ahol diákfolyóiratok szerkesztésében vett részt, írt szépirodalmi műveket, komikus előadói tehetségét is kamatoztatta az iskolai színi előadásokban. Az unalmas, nyomasztó kisvárosi évek után a művelt ifjú, teli reményekkel és vágyakkal érkezett a fővárosba, Szentpétervárra. Itt kezdődött és teljesedett ki írói karrierje a kezdeti nehézségek és csalódások ellenére. Az ifjú tehetséget elkeserítette a cári közigazgatás bürokráciája, kegyetlensége. Ráadásul első megjelent művét a Hans Küchelgarten, amit még otthon írt, az irodalmi világ közel sem méltatta, a negatív kritikák hatására a kiadott példányokat összeszedte és elégette.

Hamarosan megérkezett a várt siker is. Első elbeszéléseivel felhívta magára nagy példaképének tartott Puskin figyelmét, akinek javaslatára fővárosi egyetemen történelmi előadótanárként kezdett dolgozni. Másfél évig tanított, de úgy vélte, a diákokat nem érdekli, amit ő mond, így hátat fordított ennek a pályának, és már csak az irodalomnak szentelte további életét. Puskin továbbra is nagy hatással volt pályájának alakulására. Ő ismerte fel benne a nevettetőt. Így Gogol elkezdte írni a humoros hangvételű novelláit, melyek az ukrán táj embereit elevenítik meg. Írásaiban megmutatkozik szép leíró stílusa, lehengerlően szemléletes előadásmódja, mindemellett főként elapadhatatlan leleményessége, ötletessége a humorosabbnál humorosabb történetek kitalálására.

Hamarosan sorra következtek a nagy novellás kötetei: az Esték egy gyikanykai tanyán, a Mirgorod, a Pétervári elbeszélések. Az első novelláskötet az ukrán folklór témájában íródott történeteket tartalmazott. A realitás talaján, de romantikus elemekkel átszőtt művek hol idillikusak, hol fantasztikusak vagy hátborzongatóak, s olyan világot tártak az olvasók elé, amit addig nem ismertek. A tanyasi mesemondók anekdotikus történetei még egy természetes és osztatlan emberi világról szólnak.

A Mirgorod című kötet négy kisregényt tartalmaz, a helyszín továbbra is az ukrajnai vidék. Gogol erőteljes ihletettséggel írta meg történeteit, nevetve, nosztalgiázva. A Pétervári elbeszélések novellaciklusába öt írást szoktak sorolni: A Nyevszkij proszpekt, Az arckép, Egy őrült naplója, Az orr, A köpönyeg. Az addigiaktől eltérő tematikával bírnak, a fővárosi élet és a benne élő kisembert mutatják be. Az addig megszokott idillikus, bájos hangulatot felváltja a kiábrándultság, a művek hangneme szatirikus. A főhősök (kisemberek) alázatosságát gunyoros hangon, kiszolgáltatottságukat pedig részvéttel ábrázolja. A sorozat legismertebb elbeszélése A köpönyeg, melynek hőse egy kistisztviselő, aki mindentől megtartóztatja magát, nem ismeri fel a lehetőségeit, gyermeteg módon viszonyul az élethez. Élete fő célja, hogy egy köpönyeget készítethessen magának, amit végül, mikor megkaparinthatna, ellopnak tőle, és soha nem kerül elő. Céljának elvesztése következtében meghal, hogy kísértete a járókelőket ijesztgesse. Kiváló téma ez a társadalmi valóság kritikus ábrázolására.

Mindeközben vígjátékokat is ír. Tulajdonképpen ő teremtette meg az orosz irodalomban a vígjáték műfaját. A Revizor az orosz- és a világirodalom legismertebb komédiája, a drámatörténet egyik legjobb szatírája.  A komikum fő forrása egy félreértés. A megvesztegetés, zsarolás fő szerepet játszik a műben. A helyi előkelőségek sorra járulnak a képzelt revizor elé, hogy honorárium fejében szemet hunyjon a különböző takargatnivalójuk fölött. Nevetség tárgyává teszi a megelevenített figurákat, jellemhibáikon, önteltségükön, beképzeltségükön a néző nagyokat derülhet. De az író a külső szemlélőt sem kíméli, ráébreszt i arra, hogy kicsit róla is szó van. Nincs egyetlen pozitív szereplője sem.

Fő művében, a Holt lelkekben Csicsikov a szélhámos főszereplő, aki végig utazza egész Oroszországot, hogy olcsón halott jobbágyokat vásároljon, akikről így hivatalos papírjai vannak, és elmondhatja mindenkinek, hogy milyen sok jobbágya van. A műben feltárul az egész Oroszország, az orosz élet abszurditása, az eseményeket szatirikus megjegyzésekkel kíséri, melyeket lírai betétekkel szakít meg.

A sikerek után jött a nagy törés, elveszítette pártfogóját és lelki támaszát, Puskint és másik fő pártolója, Belinszkij is súlyos beteg lett. Az állam és az egyház meg egyre inkább ellenséget látott az írókba. Menekülni kezdett saját maga elől. Évekig külföldön tartózkodott, bolyongott, nem találta helyét. Folytatni akarta a Holt lelkeket, de nem sokáig tudta. Mikor nekilendült, akkor rohamában elégette az addig írtakat. Hazatérése után megtagadta múltját. A halálos beteg Belinszkij éppen ezért árulással vádolta.

Negyvenéves korára idegei felmondták a szolgálatot, nem tudott többé írni, csak a vallásnak akart élni. Jeruzsálembe ment zarándokútra, a valóságból kiszakadva bolyongott a világban. Leromlott egészségügyi állapotban tért haza. Egy templom falánál étlen-szomjan imádkozott; 1852. március 4-én találták meg a templomnál, holtan.


Vidd hírét!
  •  
  •