A sorozat második részében Brenner nyomozó a megbízást egy hölgytől kapja, ám mikorra Brenner Klöchbe érkezik, az asszonyságnak nyoma veszik. A stájerországi turistaparadicsomban működik az ország egyik leghíresebb grillcsirkézője, de nemrég az élelmiszer-rendőrség a pincében felállított csontdaráló mellett emberi csontokat is talált. Amikor aztán a helyi focicsapat kapusa és a csontdaráló kezelője, a jugoszláv származású Milanovic is eltűnik, Brenner igencsak meggondolja, hogy rendeljen-e még a panírozott húsból. Sosem lehet tudni. Az eltűntek névsora egyre csak nő: hamarosan kiderül, hogy a környékbeli művész, Gottfried Horvath, és a helyi sztriptízbár ajtónállója, Jacky is hiányzik; eltűnik továbbá egy másik jugó focista, Ortovic is. Ez utóbbi kerül meg elsők között, de csak a feje. Valaki a klöchi focicsapat öltözőjében egy zsáknyi labda közé rejtette.
Brenner komótosan nyomozni kezd, keveset kérdez, sokat hallgat. Inkább csak megfigyel, részt vesz egy szlovéniai nyugdíjas kiránduláson, kiruccan Bécsbe, szemtanúja lesz annak, hogy milyen az, amikor szinte minden klöchi lakos Löschenkohl grillcsikézőjében nézi az Ügyiratszámban a klöchi bűntényről szóló riportfilmet, és képtelen felfogni, hogy grillcsirkéző emeletén, a saját szobája mellett a személyzeti szálláson kivel hancúrozhat olyan jókat a pincérnő este fél tizenkettőkor, aminek következtében ő minden este velőtrázó kéjsikongatásokra ébred. Pedig ha sejtené, hogy ez lehet a probléma egyik kulcsa… A zavarkeltéshez hozzátartozik még egy megvesztegetési botrány és az eltűnt művész szobrai körüli felhajtás is. Minél később kerül elő ugyanis Horvath, hirtelen annál többet érnek az alkotásai. De ki itt a gyilkos?
Wolf Haas a sorozat második kötetében már sokkal érdekesebb esettel állítja szembe kedvenc nyomozóját, Brenner magándetektívet, mint az történt az első részben. A rejtélyes emberi csontok egy étterem pincéjében és a focipálya öltözőjében talált levágott fej így kívülről gyomorforgatónak tűnnek – de nem azok, akár hiszed, akár nem. Wolf Haastól semmiképp nem! A saját könnyed, vicces stílusában úgy síklik át a gyilkosságok fölött, mintha azok a hétköznapi élet legtermészetesebb dolgai lennének. Szemmel láthatóan nem a borzongatás, hanem a könnyed szórakoztatás a célja az írónak, erre pedig ő a véres gyilkosságoknál sokkal jobb eszközt is ismer: utánzohatatlan elbeszélői stílusa, humora, a szójátékok használata.
Akár hiszed, akár nem, de a regény elolvasása után nem sokáig marad meg az emlékezetedben a cselekmény, és azon se lepődj meg, ha pár hét után elfelejted, hogy ki volt a gyilkos. A grillcsirkézőben falatozó Brenner, és Löschenkohllal folytatott párbeszéde a nyitójelenetben viszont annál inkább megragad, s ha legközelebb a kezedbe kerül egy Wolf Haas krimi, a szerző humorára fogsz emlékezni leginkább. Ez viszont éppen elég is ahhoz, ha újra el akarod olvasni két egymást követő délután valamelyik rövid krimijét.