Izing Róbert első könyve kissé banális címe ellenére egyike a legremekebb sci-fi regényeknek, amit az utóbbi időben olvastam. Támadás az űrből! Az alcím már biztatóbb: A nagy budapesti ufóinvázió. És a regény beváltja a hozzá fűződő elvárásokat: a magyarok megmentik a Földet a „szürkék” támadásától. Mit a Földet! Megmentik többek közt Amerikát, Oroszországot és Kínát is, ami komoly diplomáciai megmozdulásokra ad okot…
Az egész úgy kezdődött, hogy 2015. március 17-én fél nyolc előtt pár perccel egy tíz csészealjból álló egység átlépte a Föld légkörét, lecsapott Manhattanre, és percek alatt megsemmisítette. Az amerikai hadsereg tehetetlen, s akkor szerényen jelentkeznek a magyarok, hogy ők tudják az ellenszert. És a fejlett világ felhördül: kik azok a magyarok? Kik azok a „hángárik”? Hát azok, akik a forgóajtón utánad mennek be, és előtted jönnek ki… És akiknek van saját csészealjuk… És akik egy hét múlva a második, most Los Angeles ellen irányuló ufótámadást elegánsan és profin visszaverik. És most jön az igazi sci-fi: Magyarország a világ egyik vezető országává válik. Eltörlik az államadósságot, milliárdok folynak be az államkasszába a magyar csészealj prototípusáért, rendbehozzák a szociális szférát, az egészségügyet és az oktatást. Kell-e még több? Pedig van! A Fradi és az Újpest szurkolói a barikád ugyanazon oldalán állva harcolnak Budapest ostrománál… Mondanom sem kell, győznek a magyarok!
A regény kulcsszereplői az öt fiatal pilóta: Anna, Dávid, Szeba, Zoé és Ábris, akik az első magyar csészealjakat vezetik; az őket irányító tudós, Baradlay professzor; Rácz, az elegáns és vérprofi miniszterelnök (hm…, vajon ez is csak fikció?); és nem utolsósorban Buga József, a „magyar ufó”…
Hadd idézzem ide egyik kedvenc részemet: „ … a magyarok kiszabadulnak a kozmoszba, és vad kurjongatással körbenyargalják az egészet. Lássuk be, ez hiányzott nekik! Száguldani a semmibe, pucéran vonyítani a Holdba! A világűrben újra megtalálják régen elvesztett önmagukat, végre indulhatnak tovább, várják őket a határtalan messzeségek, a galaxis végtelen pusztái! És ezt nagyon élvezik… A magyarok lézereitől védj meg, Uram, minket!”
De… figyeljünk oda egy finom iróniával ábrázolt, ám nagyon is elevenbe vágó adatra: a támadó „szürkék” bolygóján nagy kincs a víz, a Földön viszont abból van a legtöbb. A földönkívüli civilizáció vezetői emberi mérték szerint kétszáz év múlvára tervezték a támadást, mert akkorra fogytak volna ki tartalékaik. Viszont az ember olyan mértékű pusztításba kezdett, hogy ezt a felkészülési időt négy évre csökkentették. És ahhoz nem kell nagy matematika, hogy 2015 – 4 = 2011. Vagyis 2011-ben kezdődött minden. És sci-fi ide, ufó-sztori oda, vizeink szennyezése sajnos nem kitalált regénykellék…
Visszatérve Izing Róbert regényére: a pörgő cselekmény, a meglepő fordulatok, a jól felépített karakterek élvezetes olvasmánnyá teszik a könyvet. És nem mellesleg az a típusú elementáris humor, aminek hatására az ember olvasás közben hangosan felröhög… Savanyú és depressziós világunkban kell-e ennél jobb ajánló?