1933. július 20-án született Rhode Island-en egy hatgyerekes család harmadik gyermekeként; a három fiú közül ő volt a legidősebb. Születésekor az apja után Charlesnak keresztelték, a Cormac nevet később vette fel, állítólag a 3. századbeli kelta ír király neve után. Egy másik forrás szerint a kis Charles nevét a McCarthy család változtatta meg Cormacre, mivel ez a Charles gael megfelelője. Az apja ügyvéd volt, és különböző helyeken vállalt munkát, így több alkalommal is költöztek: 1937-ben Knoxville-be telepedtek át, 1967-ben pedig Washingtonba.
McCarthy-t római katolikus szellemben nevelték, Knoxville-ben a helyi Katolikus Gimnáziumba járt iskolába, majd a Tennessee Egyetemre iratkozott be, ahol 1951-1952-ben szabad művészetek karon volt hallgató. 1953-ban csatlakozott a sereghez; négy évet volt katona, ebből kettőt Alaszkában töltött. Itt eközben egy rádióműsort is szerkesztett. 
1957-ben visszatért az egyetemre, hogy befejezze a hadseregbe való bevonulása miatt abbamaradt tanulmányait – de ezúttal sem sikerült. 1959-ig volt az egyetemen, ez alatt publikálta az egyetemisták irodalmi magazinjában két írását: az A Drowning Incidentet és a Wake for Susant. 1959-ben és 1960-ban az egyetem az írásaiért Ingram-Merrill-díjjal tüntette ki.
1959-ben újra maga mögött hagyta az egyetemet, anélkül, hogy lediplomázott volna – ezúttal végleg búcsút intett az intézménynek. Chicagóba költözött, ahol autószerelőként dolgozott, miközben lelkesen írta első regényét. Feleségül vette Lee Holleman-t, akivel még a Tennessee Egyetemen ismerkedett meg, és a pár a Tennesse állambeli Sevier Countyban telepedett le. A felesége szintén írással foglalkozott, pár verseskötete meg is jelent. A házasságból egy fiú született. Lee és Cormac később elváltak.
Első regénye, a The Orchard Keeper 1965-ben jelent meg. McCarthy még a regény publikása előtt ösztöndíjban részesült, s ezt a pénzösszeget ’65-ben arra használta fel, hogy meglátogassa ősei hazáját. Hajóra szállt, és Írországba utazott. A hajóúton ismerkedett össze későbbi második feleségével, Anne DeLisle-lal, aki énekesnőként és táncosként dolgozott a fedélzeten. 1966-ban kötöttek házasságot Angliában. McCarthy egy újabb ösztöndíjat nyert el, ezúttal a Rockefeller Alapítványtól, amiből aztán a feleségével körbeutazták a fél Európát. Ibizán telepedtek le, akkoriban az volt a művészek nyugat-európai fészke. McCarthy itt fejezte be második regényét, az Outer Darkot, amely 1968-ban jelent meg, egy évvel azt követően, hogy a pár visszaköltözött Amerikába. Az Outer Darkot a kritika ugyanolyan pozitívan fogadta, mint első regényét, a The Orchard Keepert.
Harmadik regénye, a Child of God 1973-ban jelent meg, ekkor már Louisville közelében éltek egy átalakított csűrben. A szénapajtát McCarthy a két keze munkájával építette át, kőből egy szobát épített hozzá, és kéményt rakott. A Child of Godot megtörtént események inspirálták, de nem sikerült túl jóra, a kritika vegyes fogadtatásban részesítette.
1974-ben és 1975-ben egy forgatókönyvön dolgozott a közszolgálati televízió számára. A The Gardener’s Son 1977 januárjában került a tévék képernyőjére; szintén megtörtént események alapján írta, a cselekmény Dél-Karolinában játszódott. Egy javított változata később könyvként is megjelent. A tévéfilm premierje McCarthyt már a texasi El Pasóban érte – 1967-ben ide költözött, miután különváltak Anne-től. Törvényesen pár évvel később váltak el.
1979-ben publikálta negyedik regényét, a Suttree-t. Ez a könyv több mint húsz évig forrott benne, és sokan úgy tartják, hogy ez McCarthy legjobb regénye – noha volt olyan kritikus is, aki nem fogadta kitörő örömmel.
A Véres délkörök 1985-ben jelent meg. Az 1840-es években Texasban és Mexikóban játszódó apokaliptikus western kevés figyelmet kapott a megjelenésekor, de utólag kiderült, hogy fordulópontot jelentett az író karrierjében. Egyes kritikusok McCarthynak ezt az oldalát kedvelik jobban, mely a Véres délkörökkel kezdődött – mások úgy vélik, hogy túl messzire kalandozott eredeti gyökereitől, és hogy a westernjeiből hiányzik valami. Mindezzel együtt a Vérek délkörök az új McCarthy-éra egyik legkiemelkedőbb alkotása. A regény valós eseményekre épül; McCarthy rengeteg kutatómunkát végzett a regény megírása során, felkereste az összes helyszínt, és még spanyolul is megtanult.
A Határvidék-trilógia első részét, a Vad lovakat 1992-ben publikálta, és ez a regény, az előzőektől eltérően már szenzációnak számított. Erre valóban felfigyelt a szakma és a kritikusok tömegével írták róla a méltató cikkeket. Felkerült a New York Times sikerlistájára, és az első hat hónapban 190 000 példány fogyott a keményfedeles változatából. Ez végre meghozta McCarthynak azt a sikert, amire évek hosszú során vágyott. A Vad lovakért kapott pénzből az író egy új platós kisteherautót vett magának, és folytatta az írást.
A trilógia második része 1994-ben következett. 225 000 példány fogyott belőle csak az első hónapban, és négy hét alatt megérte a második kiadást is. A regény Billy Parham tragikus történetét örökíti meg, amint egy befogott nőstény farkast próbál az észak-mexikói otthonához terelni. A harmadik részben, az 1998-as Cities of the Plainben John Grady Cole (a Vad lovak főszereplője) és Billy Parham találkoznak. A trilógia befejező részét a kritika már nem fogadta annyira tárt karokkal, mint az első kettőt.
McCarthy-t 2005-ös regénye világszerte ismertté tette: a Nem vénnek való vidéket leginkább azt követően fordították számos nyelvre, hogy a könyv alapján készített mozifilm Oscar-díjat kapott. Ezt követte a 2006-os Az út, amely szintén nagy siker lett a mozik vásznán is. Nálunk a Magvető Kiadó figyelt fel az íróra, bár korábban, a Vad lovak amerikai megjelenését követően már próbálkozott az íróval az Ulpius-ház Kiadó is. Akkor nem figyelt fel rá a magyar olvasóközönség – kellett hozzá az is, hogy egy mozifilm keltsen figyelmet.
McCarthy a Vad lovakért Nemzeti Könyvdíjat kapott, Az út pedig meghozta neki a James Tait Black Memorial Prize for Fiction címet és a Pulitzer-díjat is.
McCarthy jelenleg Új-Mexikóban, Santa Féban él harmadik feleségével, Jenniferrel. Jelenleg egy új könyvön dolgozik, amely a The Passenger címet fogja viselni.
Forrás: CormacMcCarthy.com