69 éve halt meg Móricz Zsigmond

Vidd hírét!
 
 

Móricz Zsigmond 1879. június 29-én született Tiszacsécsén, Szatmár megyében. Édesapja Móricz Bálint, édesanyja Pallagi Erzsébet.
Az 1938-ban folytatásokban megjelent Életem regénye című életrajzi regényében nyíltan mesélt gyerekkoráról, Tiszacsécséről, melyet csak gyerekkora „tündérszigeteként” emlegetett, ugyanakkor a szenvedések földjét képező Prügyről, ahova édesapja vállalkozásának bukása miatt kellett költözniük. Prügyről, miután a családnak a mindennapi élelmet is nehéz volt előteremteni, a hat éves Móriczot Istvándiba küldték, ahol egyik nagybátyja vette magához. Itt rendkívül idegennek, magányosnak, esetlennek érezte magát. Csak 8 évesen, 1887-ben költözött vissza a családhoz, amikor már Móricz Bálint anyagi problémái megoldódni látszódtak.

Az Életem regénye – mondják – igazi kulcs a móriczi életmű megismeréséhez, hiszen Móricz Zsigmondot az érti igazán, aki ismeri élete első 10 évét. Erről a jellemformáló időszakról Móricz így vallott: „Tízéves koromig több történt velem, mint azóta életem végéig.”

A nagy szegénység ellenére a szülők a fiatal Móriczot Debrecenbe, ezt követően pedig Sárospatakra és Kisújszállásra küldték középiskolába. A sikeres érettségi letétele után több kísérletet is tett: kipróbálta magát teológusként, majd jogon tanult tovább, végül pedig bölcsészettant hallgatott, azonban egyik sem tűnt számára megfelelőnek. Már ekkor az irodalom vonzotta leginkább.

Debrecenben hírlapíró lett, később pedig Mikszáth Kálmán „csábításának” engedve Pesten az Újság című lap gyermekrovatát szerkesztette. 1903 és 1905 között a Kisfaludy Társaság részére Szatmár megyében, szülőföldjén népdalokat gyűjtött. Írói munkásságát tekintve nagyon fontos volt számára ez az időszak, hiszen a parasztvilág rengeteg élményt tartogatott, s művei nagy részének témáját, mondanivalóját ebből az időszakból merítette.

1905-ben megházasodott, felesége Holics Eugénia. Házassága elején a pénztelenséggel és két fia halálával kellett szembesülnie, ugyanakkor a várva várt siker még mindig elmaradt. Ezeknek a szenvedéseknek köszönhetően találta végre meg egyéni hangját.

Első igazi írói sikerét 1908-ban a Hét krajcár című novella hozta meg neki, s ennek hatására kerültek közeli barátságba Ady Endrével. Barátságuk „felhőtlennek” mondható, alapját pedig a magyar nemzet szeretete és az értéktelített jövő akarása képezte.

1918 végére bontakozott ki a polgári forradalom, s később a Tanácsköztársaság kihirdette a földreformot. Móricz Zsigmond ekkor kezdett -bár nem vált soha szocialistává- lelkesen írni a parasztok és munkások megváltozott életéről. Ebben az időszakban több, különféle tisztségekkel bízták meg, emiatt azonban az ellenforradalom győzelmét követően letartóztatták napokig fogva tartva őt. Írásait ugyancsak ezért, sokáig számon kívül hagyták.

Meghurcolták, megalázták, műveit nem publikálták, s kiábrándultságában megírta Légy Jó mindhalálig című regényét, mely a legszemélyesebb, leglíraibb móriczi mű.

A forradalom bukása után ő is belátta, hogy járhatatlan útra tévedt, s 1922-1923-ban megírta Erdély című trilógiáját.

Elkezdte kutatni a színfalak mögött zajló úri életet, az eltagadott „mocsár-világot”. Így születtek meg a: Kivilágos kivirradatig, Úri muri és a Rokonok.

1929 és 1933 között a Nyugat társszerkesztőjeként tevékenykedett, próbálta kimozdítani a lapot Babits régi hatása alól, de sikertelensége visszavonulásra késztette, s ezt követően egy új irányt kezdett követni. Először csak hosszabb novellákban, viszont később a Rózsa Sándor című csonka trilógiájában is hitelesen tárta fel a parasztság és az úri világ közti áthidalhatatlan társadalmi különbségeket.

Móricz a fasizmus erősödése idején került barátságba József Attilával, később megvásárolta a Kelet Népe című folyóiratot. Előadásokat tartott, fáradhatatlanul járta az országot, s felkarolt minden olyan kezdeményezést, melyben a parasztság kulturális vagy anyagi felemelkedését látta. Csak egy valamit hagyott figyelmen kívül mindig: a politikai cselekvés fontosságát, ezt a Kelet Népe folyóiratának mottója is tanusította: „Hagyd a politikát- építkezz!”

Móricz Zsigmond 1942. szeptember 5-én halt meg, temetésén nem jelentek meg a hivatalos Magyarország és az irodalmi társaságok képviselői, mégis ő a ma egyik legolvasottabb magyar írója, művei új és új kiadásban jelennek meg, s fontosabb műveit számos nyelvre fordították le.


Vidd hírét!