Leghíresebb alkotása A Forsyte Saga regényciklus, melynek fő ihletője a polgári világkép és értékrend felbomlása. A világhírűvé vált, Nobel-díjjal is elismert írónak van jó néhány egyéb jelentékeny műve is – hisz drámái, költeményei sem elhanyagolhatóak – mégis, „A Forsyte Saga” az, ami leginkább ismertté teszi alkotóját a nagyvilág számára. Színpadi műveit az egész világon játsszák, G.B. Shaw mellett korának legdivatosabb drámaírói közé tartozott.
Címke: realizmus
Nobel-díjas írók: Thomas Mann
Ő a kritikai realizmus hagyományainak kiteljesítője, a polgári humanizmus egyik utolsó kiemelkedő képviselője. A polgári kilátások lezárulásának legnagyobb polgári megfogalmazója, s egyben a XX. századi széppróza egyik legnagyobb, már életében klasszikussá emelkedett alakja. Műveinek egyik központi témája a művész helye a modern világban. 1929-ben megkapta a már korábban is remélt irodalmi Nobel-díjat első regényéért, A buddenbrook ház-ért.
117 éve született Déry Tibor
Lázadás és idegenség az életét-pályáját átfogó két biztos motívum. A lázadás emberi és művészi értelemben is igazolható, hiszen attól kezdve, hogy nagybátyja fatelepén megszervezi a munkások sztrájkját, folyamatosan kinyilvánítja nemtetszését: kilép nagypolgári családjából, kritizálja az emigráció baloldali értelmiségét, nem hagyja szó nélkül az 50-es évek politikáját, és a 70-es években fellép a technikai civilizáció értékromboló hatásával szemben.
69 éve halt meg Móricz Zsigmond
Halálának 69. évfordulója alkalmából emlékezünk meg ma Móricz Zsigmondról, a legnagyobb magyar realista íróról. Halála előtt még ő maga dicsekedett, hogy annyi évet ért meg, amennyi könyveinek száma, ugyanakkor műveiben roppant élethűen ábrázolta a földművesek nehéz, fizikai munkával teli életét. Az írásról ő maga azt vallotta, „hogy minél nagyobb az író, annál nagyobb kötelessége a legfontosabb dolgokban színt vallani, és megmondani mi az igazság”.
Guy de Maupassant (1850 – 1893)
1850-ben ezen a napon jött a világra Guy de Maupassant francia realista és naturalista író, költő. Igazából Flaubert neve már önmagában is sokatmondó a szépirodalom kedvelők körében, viszont amennyiben Maupassant, nevelt fia életművét tekintjük, elmondhatjuk róla, hogy méltó örököse a tehetséges, ugyancsak realista Flaubert-nek, s talán még tanító mesterét is túlszárnyalva válik a 19. század világhatású francia irodalom főalakjává.
Portré
Stendhal, a „legrealistább romantikus”
Stendhalt – aki számos álneve közül éppen ezzel vált híressé- sokáig mellőzte a szakma is és a nagyközönség is. Úgy alkotott életében, hogy írásai szinte nyomtalanul váltották egymást. Mégis bízott benne, hogy eljön az idő, mikor felemelik és elismerik munkásságát. Halála után négy évtizeddel beérett a munka gyümölcse, és egyszerre kedvelt, elismert lett, népszerűsége mai napig is tart. Halálának évfordulója alkalmából emlékezünk a nagyszerű íróra.
Gustave Flaubert – a romantikus realista
Jorge Luis Borges szerint Flaubert első Ádámja egy új fajtának: az írónak, mint papnak, aszkétának és mártírnak. Egyik tévhit munkásságával kapcsolatban, „szenvetlenségének” legendája, amely azért terjedhetett el, mert készpénznek vették a Bovaryné kapcsán tett kijelentését: „Semmit sem adok magamból ebben a könyvben…” Pedig levelezéséből tudható, milyen szenvedélyek, indulatok feszítették alkotás közben, kizárt, hogy ebből semmi ne mutatkozott volna meg műveiben.