Lem hangja

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Stanislaw Lemet olvasni különleges élmény. Különbözősége a meghatározó, amerikai science fictiontől egyértelmű – ő maga egy esszéjében erősen elmarasztalja az USA-beli írók produktumait azok rossz stílusa és olcsó megoldásai, a túlzott kalandelemek miatt.


Ez a kritikai hang nem új. Nem kisebb személyiség, mint a sci-fi irodalom egyik emblematikus írója, Alfred Bester is megfogalmazta ugyanezt a gondolatot; később ez (is) indította el a New Wave mozgalmat, amely a zsáner irodalmi nagykorúsításához vezetett.

Lem azonban különutasnak számít. Nemcsak kelet-európai származása, hanem hozzáállása, alkotásai miatt is. Ennek legékesebb példái a Solaris (1961) és Az Úr hangja (1968) című regényei.

A science fiction irodalom története szinte elválaszthatatlan az idegenektől, a kapcsolatfelvételtől. Nagy és szépen körüljárt tematikáról van szó. Kezdetben egyértelműen ellenségként jelentek meg az értelmes, nem földi civilizációk, később következett a kapcsolatfelvétel nehézségeinek és következményeinek fikciós végiggondolása.

Lem a Solarisban alapvetően más narratívát használ, mint nyugati kollégái. A regényben nemhogy nem dominál az akcióelem, hanem úgyszólván szinte teljesen hiányzik. Helyette sok párbeszéd jelzi, hogy itt bizony erősen filozofikus műről van szó. A másik érdekesség a már említett harmadik típusú kapcsolat. Arra már előtte is sok példa volt, hogyan lehet félreérteni a kapcsolatfelvételt, de Lem a Solarisban gyökeresen eltérő koncepciót használ. Az óceán méretű entitást ugyanis nem érthetjük meg. Minden technológiai innovációnk dacára – sugallja a lengyel szerző – létezik olyan misztérium, amelyet nem tudunk innovációval, gépekkel áthidalni. Ezt a szinte racionalitásellenes megközelítést sem a nyugati, az emberbe vetett hitet reklámozó, sem a keleti, a materiális megismerésben bízó, sokszor marxista megközelítésű sci-fi nem vallotta. (A New Wave mozgalom írói ütöttek csak meg erősen pesszimista hangot.)

Az Úr hangja szintén ezt a gondolatot ismétli. E későbbi regény szakít az általános (konvencionális) science fiction regénystruktúrával, és ráérősen, sok gondolatkísérlettel megszakítva meséli el az újabb kudarcos kapcsolatfelvétel történetét.

Ironikus: ez a kapcsolat Lem saját életében is kudarcot jelentett, hiszen az amerikai olvasóknak még ma is alig áll rendelkezésre tisztességes Lem-fordítás. Így csak a vájtfülűek, a zsáner legnagyobb kinti rajongói tudják, hogy élt ezen a bolygón egy kelet-európai, öntörvényű, eredeti gondolatokkal bíró sci-fi író.

Kánai András, SF Mag


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •