A Solaris Lem legismertebb regénye, a megfilmesítésével ketten is próbálkoztak. Én a 2002-es adaptációt ajánlom, bár a közönség inkább a Tarkovszkij-féle, 1972-es változatot kedveli jobban. Stanisław Lem egyikkel sem volt elégedett, de az 1972-est legszívesebben elfelejtette volna. Az orosz rendező egy anti-science fiction filmet rendezett, ami nélkülöz minden hagyományos sci-fi elemet, a bolygó például nem is látszik. Látvány terén a 2002-es sem szárnyal.
Címke: Solaris
Kritika
|
80
Stanisław Lem: Solaris
A Solarison végre sikerül, amire oly régóta várt az emberiség: kapcsolat egy idegen civilizációval. Igaz, ez más kapcsolat, az ember nem így képzelte el. Azt is tegyük hozzá, hogy nem az ember teremti meg, hanem a bolygót beborító, kocsonyaszerű óceán. Gyakorlatilag letapogatja az asztronauták agyát, és a tudatalatti mélyére ásott emlékképek alapján létrehozza egy rég elfeledett valaki/valami pontos mását. Dr. Kelvin esetében a rég elhunyt feleségét.
Lem hangja
Stanislaw Lem szinte minden téren különbözik a hagyományos, amerikai sci-fi jaitól. Vajon miben áll ez a másság? A lengyel író teljesen más szemszögből ábrázolja az idegenekkel való kapcsolatfelvételt, hiányzik az akció, az idegenek nem erőszakosak, a mondanivalónak mély filozofikus értelme van. Lem alapjában véve azt suggalja, hogy létezik a megismerhetetlennek olyan oldala is, amelyet soha nem leszünk képesek megérteni, mert rossz helyen keressük a választ.