William Golding (1911-1993)

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  
  •  

1911. szeptember 19-én született egy délnyugat-angliai faluban, a Cornwall grófság egy kis településén, St. Columb Minorban. Az apja tanár volt a helyi iskolában, és a fiát is a humán tantárgyak felé irányította; ennek megfelelően Golding 1930-ban beiratkozott az Oxfordi Egyetemre, és természettudományokat hallgatott. Két év elteltével váltott át az angol nyelvre, és további két év kellett ahhoz, hogy első verseskötetét kiadhassa. Aztán hosszú időre letette a tollat.


A pedagógiai diplomájával Salisburyben kezdett tanítani, ide visszatért a háború után is, és egészen 1961-ig ennek az iskolának a tanulóit oktatta. 1939-ben megnősült, Ann Brookfield két gyerekkel, Judyval és Daviddel ajándékozta meg őt. A Brit Királyi Haditengerészet katonajáként részt vett a második világháborúban, ott volt a Bismarck elsüllyesztésénél 1941 májusában, és az egyik hajó kapitányaként tűz alatt tartotta a partvonalt védő németeket a normandiai partraszállásnál. A háború mély nyomott hagyott az akkor csak a harmincas éveit taposó fiatalemberben – ez későbbi művein is érződik.

A háború után visszatért a tanításhoz, és az íráshoz. 1948-ban írta a Seahorse-t, amely egy önéletrajzi ihletésű regény: hősei Anglia déli partjainál vitorláznak, miközben a normandiai partraszállásra gyakorolnak. A Circle Under the Sea 1951-ben született, a Short Measure 1952-ben, ezt a hármat azonban a mai napig nem adták ki. 1953-ban, több sikertelen próbálkozás után végre a Faber & Faber kiadónál egy új szerkesztő igent mondott az író egyik kéziratára, bár több részt kitöröltetett az eredetiből. A regényt végül 1954-ben adták ki A Legyek Ura címen, és ez meghozta a világsikert William Golding, a vidéki tanárember számára. Az emberi barbarizmus elleni hiábavaló küzdelmet egy lakatlan szigetre vetődött gyermekcsoport történetén keresztül ábrázolja – egyes kritikusok úgy vélik, hogy a regény a második világháború allegóriája. A könyv alapján eddig három adaptáció készült, az 1990-es, Harry Hook rendezte produkcióról nálunk is olvashattatok már a Hollywood rovatban.

Első regénye sikerét nem tudta túlszárnyalni, de kedve nem lankadt, és hasonlóan jó könyveket írt az elkövetkező években is. Az 1955-ös Az utódokban a történelem előtti időkbe röpíti vissza az olvasóit, amikor az „új ember” győzedelmeskedik a neandervölgyi fölött, ám nemcsak a természetadta felsőbbrendűségének köszönhetően, hanem a csalásnak és az erőszaknak a segítségével.

Regényeiben Golding változatos témákhoz nyúl, különböző technikákkal tárja elénk a mondanivalóját (a Tengeri trilógia első részét,a Beavatást például naplóformában írta meg), de hasonló motívumokat használ, így például a történetei általában zárt közösségekben játszódnak: A Legyek Ura egy lakatlan szigeten, A torony egy községben, a Ripacs Martin, ahogy a Tengeri trilógia is, egy hajón játszódik. Műveiben az embert vizsgálja, tetteinek súlyát mérlegeli, a modern világ torzulásainak okait keresi, és ott cseng a háttérben egy absztrakt válasz a felvetett kérdésekre, de végül mindig arra a következtetésre jut, hogy az emberi természet az oka ennek a torzulásnak. A műveit pesszimista vallásosság jellemzi, bár a jelző ellen 1983-ban, az irodalmi Nobel-díj átvételekor mondott beszédében tiltakozott.

Golding a hatvanas évektől az írásnak szentelte magát, A Legyek Ura sikerét követően a tanári pályával is felhagyott. A 80-as évek derekán feleségével Cornwall megyébe költöztek, itt hunyt el 1993. június 19-én. Testét Dél-Wiltshire-ben, egy Bowerchalke nevű faluban helyezték örök nyugalomra.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  
  •