A Nobel-díjas William Golding regénye átírja a Jules Verne regényekből ismert sziget motívum fogalmát. Sokkoló. Felállítja a szőrt a hátunkon. De zseniális, igazi remekmű, jól megkomponálva. Ezt a regény olvasva kijelenthetjük, valóban megérdemelte Golding azt a díjat. Vigyázzunk azért, megrázó, gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott. No, nem akarok elrettenteni, de tényleg, mert egy eseménydús, izgalmas könyvről van szó.
Egy napon az emberek arra a következtetésre jutnak, hogy szörnyeteg vagyok – írta a naplójában William Golding. Azt fogják hinni, hogy mindent tudnak, pedig nem így lesz. Nem számít milyen mélyre ásnak majd, nem érik el a gyökereket, melyek szörnyeteggé tettek…szörnyeteggé a tetteimben, a szavaimban és a gondolataimban. – vallja A Legyek Ura világhírű írója. Talán lánya, Judy Carver májusban megjelent életrajzában elég mélyre ásott. Íme Golding egy másik oldala.
1911. szeptember 19-én született a Nobel-díjas William Golding, a vidéki Anglia tanárembere, A Legyek Ura szerzője. Már az egyetemi évei alatt az írás foglalkoztatta, ekkor kiadott egy verseskötetet, aztán tanári állást vállalt vidéken, majd részt vett a világháborúban, s az íráshoz csak ezt követően tért vissza. Leghíresebb művét, A Legyek Urát 43 évesen írta, ez végül meghozta számára a világsikert. 1983-ban a Svéd Akadémia irodalmi Nobel-díjjal tüntette ki.
William Golding Nobel-díjas író regénye, de a regényből készült 1990-es filmfeldolgozás is meghökkentő, döbbenetes, mondhatni brutális mégis nagyszerű. Olvasása alatt néhol kénytelen az ember lerakni a könyvet, és feltenni a kérdést: hogy lehet ez? A film egy-egy jelenete pedig önkéntelen szemlecsukásra ösztönöz. Ez az angol irodalom egyik nagy klasszikusa: A legyek ura. A könyv 1954-ben született, vászonra 1963-ban és 1990-ben adaptálták.
