Most, hogy újra elkezdődött a suli, és mindenki megosztotta már a nyári élményeit is a haverokkal, ideje ismét a mély vízbe ugrani. A Partvonal Kiadó nyáron megjelent könyvét úgy tudnám a legrövidebben és legtalálóbban jellemezni, mint minden idők egyik legjobb tankönyvkiegészítőjét. Mi tagadás, a könyv első ránézésre és tapintásra sem hazudtolja meg a korábbi állításomat, ám amikor tényleg belelapozol, csak ámulsz. Az nem létezik, hogy tankönyvből ilyen jó minőséget nyomtassanak. Ez nem lehet tankönyv. Nem is az. Annál sokkal több és jobb. És ennél fogva nem csak a diákoknak ajánlom. Mindenki lapozza fel bátran, nem fog csalódni benne.
A Donald Marron szerkesztésében összeállított 30 másodperc gazdaságtan nem az a könyv, amit nem lehet letenni – hazudnék, ha ezt állítanám. Ezt éppen, hogy le lehet tenni, és ez egy remek tulajdonsága, félreértés ne essék. A könyvet a legcélszerűbb úgy használni, ha időközönként levesszük a polcról, és belelapozunk, megkeresünk benne egy-egy elméletet, elolvasunk egy-egy bekezdést a gazdaságtan nagyjairól: Milton Friedmanről, John Maynard Keynesről, Friedrich von Hayekről, Alfred Marshallról és a többiekről. Nem kell megijedni, a felsorolt személyekről a könyv nem közöl hosszas, az unalomba fulladó életrajzi adatokat: csak egy fényképet találunk róla, kronológiai sorrendbe rendezett, vázlatszerű, életének tényleg csak a legfontosabb állomásaira vonatkozó adatokat, és egy rövid írást arról, hogy ki volt ő, mit képviselt, és az adott korban az elmélete miért volt forradalmi. A könyv persze elsősorban nem a gazdaságtan nagyjairól szól, sokkal inkább a nevükhöz fűződő elméletekről, irányzatokról, gazdasági jelenségekről. A szöveg elrendezése nagyon szellős, minden két oldalra jut egy elmélet, mindez az átláthatóságot és a könnyű memorizálást szolgálja. A bal oldali lapon találjuk az adott elméletet 30 másodpercben, vázlatszerű, könnyen átlátható elrendezésben; a jobb oldali lapon egyetlen mondatba sűríti a szerkesztő az elmélet mondanivalóját, az oldal többi részét pedig egy-egy színes értelmező rajz tölti ki. Talán a 30 másodperc enyhén túlzás (valójában az elolvasásához és értelmezéséhez kell 1-2 perc), azért úgy van tálalva az egész, hogy 3 másodpercben is meg lehet érteni az elmélet lényegét. Ez a módszer nagyon praktikus abban az esetben, ha egy diák – a hegy alabb abrakolva – az utolsó pillanatokban akar felkészülni egy vizsgára, és nem az ötösre, hanem csak az átmenő jegyre hajt. Akkor tényleg elég 30 másodperc egy elméletnek, és még így is lesz fogalma a gazdaságtanról. Talán a buktát el lehet kerülni ennyivel is.
Ahogy azt az elején is említettem, a könyv nem csak a diákoknak kitűnő olvasmány. Az egyes elméleteket átböngészve rádöbbenünk, hogy oldalról oldalra egyre szélesebb rálátásunk lesz a gazdaságtan eddig ködösnek vélt világára. Megértjük, hogy a merkantilizmusnak köszönheti néhány ázsiai ország a gazdasági fellendülését, hogy milyen gazdasági mechanizmusok idézik elő napjaink válságát is, hogy miért szorgalmazza az egyik oldal az állami beavatkozást (befektetések ösztönzése, adók csökkentése, a fogyasztók támogatása), és miért ellenzi a másik oldal ugyanezt, vagy hogy miért nem lehet teljes foglalkoztatottság mellett alacsonyan tartani az inflációt. Ha a fenti mondatok után úgy érzed, hogy ez neked magas és érthetetlen, akkor csak velem lehet a baj: hidd el, a könyvben nagyon érthetően magyaráznak meg mindent a szerzők.
A 30 másodperces könyvekről már a megjelenésük előtt nagyon sok jót hallottam– elsősorban a kiadó hirdette úgy, mint az ismeretterjesztő könyvek új generációja, egy teljesen újszerű csomagolásban. Annyit szajkózták, hogy lassan már elhittem: ez tényleg valami új lesz, pedig legbelül ott motoszkált bennem a dac, hogy egy könyv mitől tud újabb lenni, mint bármelyik eddigi másik. Amikor végül a kezembe kerüt a könyv, megtudtam. Tényleg más, tényleg újszerű. A borítótól a szerkezeten át a papír minőségéig minden rendhagyó ebben a könyvben. Hidd el: akkor fogod igazán megérteni, amikor te is a kezedbe veszed. Addig csak nézd át a galériánkat – igyekeztem képekben visszaadni azt, amit szavakkal nem tudok kifejezni.