Az irodalmi Nobel-díj

Vidd hírét!
  •  
  •  

Alfred Nobel svéd kémikus és feltaláló 1895. november 27-én kelt végrendeletében úgy rendelkezett, hogy a hátramaradó vagyona kamatait évente osszák ki azok között, „akik a megelőző évben a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek.” A kamatokat a végrendelet szerint minden évben öt egyenlő részre kell felosztani a fizika, a kémia, az orvostudomány és az irodalom legjobbjai között, egy részt pedig annak a személynek kell adni, „aki a legtöbbet, illetve a legjobbat tette a nemzetek közötti barátság ügyéért, az állandó hadseregek megszüntetéséért, illetve csökkentéséért, a békekongresszusok megrendezéséért és elősegítéséért.” A díjakat, így az irodalmi Nobel-díjat is, Alfred Nobel végakarata szerint a Svéd Akadémia ítéli oda. Mivel Nobel a végrendeletében nem szögezett le mindent elég világosan, a díjosztó intézmények felkérték az akkori svéd uralkodót, II. Oszkár királyt, hogy foglalkozzon a kérdéssel. A Nobel Alapítvány szabályzatát végül Őfelsége hirdette ki 1900-ban. A szabályzat legfontosabb tételei kimondják, hogy:


  • az irodalom kategóriában olyan írásművek is díjazhatók, amelyek formai és ábrázolási szempontból irodalmi értékkel bírnak;
  • nemcsak az elmúlt év munkái díjazhatóak, hanem azok is, amelyeknek a jelentősége az utóbbi években vált nyilvánvalóvá;
  • amennyiben adott évben az irodalmi díjat nem osztják ki, úgy az összeget tőkésítik;
  • a díj megosztható két, önmagában is díjazásra érdemes mű között.

Az első díjazásra 1901-ben került sor, akkor a díj értéke 150 000 svéd korona volt. Az évtizedek során az összeg aztán többször változott: 1950-ben ez 164 300 koronára rúgott, 1980-ban 880 000 koronára emelték, tíz évvel később, 1990-ben már 4 millió svéd koronával járt az elismerés, 2000-ben pedig 9 millió koronát adtak át a díjazottnak. 2009 óta a kitüntetés 10 millió koronával jár, ami ma több mint 330 millió forintnak felel meg. A nyertes a pénzösszeg mellett egy arany medált és egy diplomát is kap, amelyet a svéd király személyesen ad át Stockholmban minden év december 10-én. Az emlékérmét 1902 óta a svéd Myntverket cég nyomja, rajta Alfred Nobel arcképe látható, valamint születésének és halálának évszáma. A diplomán egy idézet található, amellyel az Akadémia megindokolja a díj odaítélését. Minden diploma egyedi.

Az eredeti szabályok úgy szóltak, hogy a svéd, a francia és a spanyol akadémia tagjai mellett más akadémia humán területekkel foglalkozó tagjainak, illetve irodalmat és esztétikát tanító egyetemi oktatóknak lehet javaslattételi joga. 1949-ben ez a kör kibővült a korábbi irodalmi Nobel-díjasokkal, majd az egyes országok írószövetségeinek elnökeivel. Ma közel 700 ember és szervezet vesz részt az első körben történő jelölésben – Magyarországon három szervezetnek, a Magyar Tudományos Akadémiának, a Magyar PEN Clubnak és a Magyar Írószövetségnek van javaslattételi joga. A javaslatok benyújtásának határideje január 31. Áprilisban a Nobel Bizottság 15-20 nevet választ ki a hatalmas jelöltlistáról, ezt a kört májusig öt főre szűkítik. Június és augusztus között az Akadémia tagjai elolvassák az öt jelölt művét (adott esetben műveit), majd szeptember hónap folyamán megvitatják az egyes jelöltek érdemeit. Októberben az Akadémia kiválasztja a díjazott alkotót és felfedi a kilétét. A díjat december 10-én adják át Stockholmban, a diplomát a svéd uralkodó a saját kezéből nyújtja át a kiválasztott írónak.

A jelöltlista titkos, és a Nobel Bizottság 50 évre visszamenően a teljes adatbázist titokban tartja. Így aztán évről évre csak merő találgatás az aktuális jelöltek névsora, legfeljebb az előző évek díjazottjai alapján tud találgatni a szakma és a sajtó, bár az sem elképzelhetetlen, hogy bizonyos információk valahogy csak kiszivárognak Stockholmban. Az tény, hogy a hivatalos jelöltlista soha nem publikus.

Az irodalmi Nobel-díj anyagi és eszmei értelemben egyaránt a legjelentősebb irodalmi díj. A Nobel-díj következtében általában megnövekszik az érdeklődés az olvasók részéről, ám ez nem minden esetben jár a könyveladások jelentős növekedésével is. Dario Fo (1997), Gao Xingjian (2000) vagy Elfriede Jelinek (2004) könyvei nem fogytak jobban azt követően, hogy Nobel-díjat kaptak, ám Naipaul (2001) és Coetzee (2003) regényeit többen vásárolták a rangos elismerést követően. A díj bizonyos társadalmi érdeklődést is magával hoz: a kitüntetett szerzőket politikai és társadalmi eseményekre hívják, tanácsokat kérnek tőlük, beszédekre kérik fel őket. Az utóbbi időben ez az érdeklődés már a díj odaítélése előtt is megmutatkozik.

A Svéd Akadémiát és a Nobel Bizottságot már a kezdetektől rengeteg kritika is éri. Gyakran vádolják azzal, hogy olyannak ítélik oda a díjat, aki nem érdemli meg azt, miközben kiváló szerzők nem kapták meg az irodalmi Nobel-medált, például Tolsztoj, James Joyce vagy Virginia Woolf. Az is gyakran elhangzik, hogy a díjazottak többsége a skandináv írók közül kerül ki, és hogy a bizottság nem áll ki az olyan üldözött írók mellett, mint például Salman Rushdie. Már az első években felmerült az irodalmi Nobel-díj és a politika kölcsönhatásának kérdése, s hiába kiáltotta világgá hivatalos állásfoglalásban is az irodalmi semlegesség elvét 1914-ben a bizottság, a nemzetközi sajtó többször is politikai indokokat sejtett az egyes díjazások mögött. Így aztán Sillanpää 1939-es díjazását úgy értelmezte a sajtó, mint a Szovjetunió által fenyegetett Finnország melletti kiállást, noha a díj odaítéléséről a bizottság még a szovjet-finn háború kezdete előtt döntött; Winston Churchill kitüntetése szintén politikai találgatásokra adott okot, az utóbbi években pedig Harold Pinter és a török Orhan Pamuk esetében merült fel, hogy a Nobel Bizottság talán figyelembe vette az író politikai állásfoglalását is.

A statisztikák egy érdekes vetületét is rögzítették az irodalmi Nobel-díjnak: a legrangosabb irodalmi elismerés odaítélése előtt a díjazottak átlagosan 2.6 alkalommal kaptak más irodalmi díjat is, a Nobel-érem után ez az átlag 0.9-re csökkent. Bár a tendencia minden kategóriánál megfigyelhető (és a Közgazdasági Alfred Nobel-emlékdíj esetében még erőteljesebb), talán az irodalomban a legszembetűnőbb, hiszen valószínűleg nem tévedünk ha azt mondjuk, hogy életük során az írókat díjazzák a legtöbbször.

Források: wikipédia, nobelprize.org és Baruch A. Shalev: 100 Years of Nobel Prizes c. könyve


Vidd hírét!
  •  
  •