A magyar irodalom egyetlen Nobel-díjas írója, 1929. november 9-én született Budapesten, zsidó vallású családban. Alig volt 15 éves, amikor származása miatt 1944-ben Auschwitzba, majd Buchenwaldba deportálták. A lágerek felszabadítása után, 1945-ben tért haza. 1948-ban leérettségizett, felsőfokú diplomát nem szerzett. 
Ezekben az időkben újságírással és fizikai munkával tartotta el magát. Volt a Világosság (később Esti Budapest) című lap munkatársa, 1951-ben gyári munkás, majd 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa. 1953 óta szabadfoglalkozású írókét, műfordítóként dolgozott.
Első regénye, a Sorstalanság 13 éven keresztül íródott. A regény gondolati alapanyagát az 1955 és 1960 között született írásai adták. A holokauszt-történetet feldolgozó mű egy zsidó kisfiú szemszögéből láttatja és mutatja be az elhurcoltatás szörnyűségeit és a koncentrációs táborban átélt borzalmakat valamint az életben maradásért folyó küzdelmet. Sikereket először külföldön ért el a regény, miután több évnyi várakozás és visszautasítás után 1975-ben megjelent. Magyarországon a rendszerváltás után, de főleg az irodalmi Nobel-díj átvételekor lett híres. A regényből film is készült, Koltai Lajos rendezésében, Ennio Morricone zenéjével.
Ez után született meg A kudarc, mely szoros szálakkal kötődik előző regényéhez, és amely így egy trilógia második része is. A trilógia harmadik része a Kaddis a meg nem született gyermekért. A Kaddis az az ima, amelyet a zsidók mondanak a halottaikért. A műben a főszereplő, Köves György elmondja a kaddisát a gyerekért, akit nem hajlandó arra a világra nemzeni, amely Auschwitzot megengedte. A trilógiában, miként a további prózai műveiben is, az író a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, kiszolgáltatott ember sorsát boncolgatja.
További prózaművei A nyomkereső című elbeszélés (1977) és Az angol lobogó című novelláskötet (1991).
A Gályanapló című kötete szépirodalmi formában megírt napló, 1992-ben jelent meg. Az 1997-es Valaki más: a változás krónikája ezt a belső monológot folytatja. Esszéket és előadásokat tartalmaznak A holocaust mint kultúra (1993), A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998) és A száműzött nyelv (2001) című kötetei. A Felszámolás című regénye a trilógia folytatásaként jelent meg 2003-ban, amely a rendszerváltozás utáni budapesti értelmiségről értekezik.
A legnagyobb sikereit legkorábban német nyelvterületen aratta, de műveit több nyelvre is lefordították. Ő maga németből fordított magyarra, neki köszönhetjük többek között Dürenmatt, Freud, Nietzsche, von Hofmannstahl, Schnitzler vagy Wittgenstein műveinek magyar nyelvű fordítását. Művei itthon a Magvető Kiadónál jelennek meg, 2011-ben a Mentés másként látott napvilágot, amelyről hamarosan az Olvasóterem is közöl kritikát.
Élete során Kertész Imre számos díjat és elismerést kapott, köztük a József Attila-díjat, Kossuth-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét (polgári tagozat). Több alkalommal részesült elismerésben külföldön is, elsősorban német nyelvterületen. A legrangosabb irodalmi díjjal, az irodalmi Nobel-díjjal 2002. október 10-én tüntették ki „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.
Kertész Imre 2016. március 31-én, hajnali 4 órakor hunyt el budapesti otthonában.