Az olvasók nagy örömére Ferdinand von Schirach folytatja. Azt nem tudom, hogy ügyvédként az utóbbi időben mit produkál, de tollforgatóként kiváló – második könyvével nálam rátromfolt az elsőre, így már körömrágva várom első fiktív regényének magyar fordítását is. Az Ártatlan?-ban – ahogy azt az alcíme is mutatja – újabb meglepő bűnügyi eseteket dolgoz fel, és engem az sem lombozott le, hogy gyakorlatilag ugyanazon recept alapján készült könyvet kaptam, mint tavaly. A rossz nyelvek azt is kifogásolhatnák, hogy a két kötet esetei simán belefértek volna egy kötetbe – de miért ne szórakozhatnánk kétszer olyan jól, mint egyszer? Arról persze nem is beszélve, hogy magának az írónak ez feltehetően így kétszer annyi eurót hozott a konyhára.
A történetek önmagukban is meglepőek – ha tényleg igaz a fáma, miszerint ezek mind megtörténtek, csak a szerző éppen átírta benne a neveket és helyszíneket, felcserélt egy-két szereplőt, hogy azok ne ismerjenek magukra. Ha meg nem igaz, akkor le a kalappal Herr Schirach előtt, ilyen fantáziával Hollywoodban is csinos kis gázsira számíthatna. A szerző másik érdeme a történetvezetés, és ezzel számomra másodszor is bizonyította, hogy igazi írói vénája van. A történeteket nagyon jól építi fel, szinte minden esetet más és más nézőpontból közelít meg, attól függően, hogy azzal a sztorival éppen mit akar elmondani, és képes rá, hogy pár oldalon megszerettesse az olvasóval az áldozatot – vagy akár az elkövetőt is.
Különböző terjedelmű, egymástól teljesen független írásokról lévén szó, nem tudok a szó hagyományos értelmében vett szinopszissal szolgálni, de néhány történet annyira megragadott, hogy nem tudok szó nélkül elmenni mellettük. A Gyerekek-ben egy meggondolatlan tinédzser teszi tönkre egy férfi életét, s az ártatlanul ül a rácsok mögött három és fél évet; ő valóban ártatlan. De vajon bűnös-e vagy ártatlan az a gondatlan gázoló, aki halálos autóbalesetet okoz? Így elsőre egyértelműnek tűnik – de vajon mit gondol az olvasó, ha megtudja, hogy az autóbaleset halálos áldozata egy kegyetlen gyilkosságra készülő, beteg fiatalember volt? Ennek tükrében ki a bűnös és ki az ártatlan? És bűnös vagy ártatlan az a fiatal lány, aki nemi erőszak áldozataként esik teherbe, egyszerűen nem tudja, hogy egy másik életet hord a szíve alatt, és nem tud észszerűen cselekedni, amikor azt a WC-n ülve megszüli, majd ugyanabban a pillanatban halálra ítéli az újszülöttet? Alexandra történetével Schirach rávilágít arra, hogy egy tapasztalt, bölcs bíró képes igazságosan is dönteni, még ha ez azzal is jár, hogy nem betű szerint értelmezi a törvényt – ám Turan esetével éppen ennek az ellenkezőjére hívja fel a figyelmet: az igazságszolgáltatás ebben az esetben úgy működik, hogy közben ártatlanok jogai sérülnek, és sajnos nem igazán remélhetnek kártérítést. A legnagyobb azonban A kulcs, egy drogkereskedő páros hihetetlen története, amelyet még maga Guy Ritchie, a Blöff rendezője is megirigyelhetne. Én nem lepődnék meg, ha ezt a történetet hamarosan viszontlátnánk a mozik vásznán is – Schirach első kötetéből ugyanis Németországban már kiragadtak egy sztorit, s az ígéretek szerint a filmet 2012-ben mutatják be.
A Partvonal Kiadónál jó irányba halad a dokumentum-krimi sorozat. Schirach második kötete is megállja a helyét a többi könyv mellett ezen a polcon, és kiváncsian várjuk a következőket!