Harlan Coben: Bűnösnek nyilvánítva

Írta : Harlan Coben
Eredeti cím : Caught
Eredeti kiadás : 2010
Magyar cím : Bűnösnek nyilvánítva
Fordította : Illés Róbert
Kiadó : Jaffa Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 346
90
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

A Bűnösnek nyilvánítva nem egy szokványos krimi – erről az a beépített csavar gondoskodik, amellyel Harlan Coben gyakorlatilag már a regény elején beköti az olvasó szemét. Noha a prológus látszólag elkerülhetetlenül predesztinálja a befejezést, ez mégis átértékelődik, amikor Dan Mercert agyonlövik. És akkor az olvasó kapkodni kezdi a fejét, hogy most mi van? Vagy rágni kezdi a körmét, hogy akkor most mi van? És ez így tart egészen a végéig – hát tessék, így kell izgalmas krimit írni.


Wendy Tynes egy szenzációhajhász tévéműsor, a Tetten érve riportere. (Ez a regény eredeti, angol címe is.) A műsor címe mindent elmond a koncepcióról: a riporter és csapata élő műsorban leplez le valakit, amint éppen elkövet egy bűntettet. Wendy legújabb áldozata Dan Mercer, őt pedofíliával vádolják. Minden jel arra mutat, hogy a vádnak igaza van: Wendy, önmagát tizenéves lánynak kiadva egy chatszobában beszélt meg randit a feltételezett pedofillal, a helyszínen pedig Dan Mercer jelent meg. Hiába ejti a bíróság a közvetlen bizonyítékok hiányában az ügyet, a közösség szemében Mercer egy életre bűnös marad. Valósággal általános megelégedést okoz, amikor az egyik áldozat édesapja agyonlövi a feltételezett pedofilt. Na de ezzel nem ér véget a történet, mert a kör ezzel a leszámolással közel sem zárul be, sőt újabb és újabb kérdések kerülnek a felszínre. Wendy Tynes-t nem hagyja nyugodni a lelkiismerete, mindvégig ott motoszkál a fejében a kétely: mi van, ha mégsem Mercer volt az, aki a gyerekeket molesztálta, és valaki alaposan felültette a férfit? Nyomozni kezd, és kiderül, hogy Dan kollégiumi szobatársai – egyetlen személy kivételével – mind egy-egy botrány áldozataivá lettek az elmúlt egy év leforgása alatt, ami mindannyiuk életét tönkretette.

Mindezzel párhuzamosan egy másik nyomozás is folyik: a 17 éves Haley McWaid a saját szobájából tűnt el egy este, és már három hónapja nyoma sincs a lánynak. Olyan az egész, mintha otthonról önként távozott volna, és soha nem tért haza. Az teljesen kizárt, hogy megszökött volna a szülei elől, de erőszakos elrablásnak sincs nyoma. Dan Mercer tetten érése idején felmerül az, hogy esetleg a férfi rabolta el, de ez csak egy halvány és elég valószínűtlen sejtés – egészen addig, amikor a már lelőtt Dan Mercer utolsó napját rekonstruáló rendőrök egy motelszobában az ágy alatt rábukkannak a lány mobiljára. Ekkor a két szál erősen összekapaszkodik, de Wendy Tynes már a nyilvánvaló jeleknek sem hisz, és valami egészen mást gyanít a háttérben.

Harlan Coben az egyik legnépszerűbb kortárs amerikai krimiszerző, akiről köztudott, hogy előszeretettel használja a modern technológia vívmányait – a hétköznapi életben és a regényeiben egyaránt. Twittel, facebook-ozik, itthon pedig a hazai kiadója is úgy harangozta be az új regényét, mint “a Facebook és a blogok korában játszódó, lebilincselően izgalmas krimi az internet adta eszközök sorsfordító erejéről” – naná, hogy az olvasók rögtön tudták, kiről van szó. Coben hősei nem idegenkednek a 21. század újdonságaitól: van facebook-profiljuk, használják a twittert, blogolnak, Google Earth-t meg iPhone-t használnak – de a szerző gondosan vigyáz arra, hogy ne csapjon át tech-rovatba a történet. Éppen csak ízelítőt ad abból, milyen veszélyes is lehet a virtuális világ erre a valódira. A történet azonban a valóság talaján marad, és ennek az egyensúlynak a megtartására tökéletesen alkalmasak a szereplői: igazi hús-vér figurák, akiket (szerintem) a nagyszerűen megírt párbeszédek tesznek igazán hihetőkké. Valóban emberi tulajdonságokkal ruházta fel őket, teljesen hétköznapi gondolatok és problémák foglalkoztatják, némelyek a lelkiismeretükre hallgatnak, de van közöttük gátlástalan ügyvéd és márványarcú, pragmatikus kolléga is. A sorból csak az üzletemberből rapperré vedlett figura lógott ki, őt én egy vígjátékban tudtam volna elképzelni – és a Bűnösnek nyilvánítva nem vígjáték.

A Bűnösnek nyilvánítva egy krimi – a szerző célja elsősorban a szórakoztatás volt, és ezt a célját véleményem szerint elérte. Az olvasó tökéletesen kikapcsolódik, beleéli magát a történetbe, együtt izgul a riporterrel, várja a megoldást. De bennem mindig ott motoszkál a kérdés: a szórakoztatáson túl mit akart üzenni nekünk, olvasóknak az író? Mi a mondanivalója Harlan Cobennek ezzel a történettel?

Wendy egyedül neveli imádott gyerekét, és szülőként napról napra szembesül azzal, hogy milyen nehezen képes megvédeni kamaszkorú fiát a kinti világtól. Egy szülői összejövetelen is részt vesz, ahol nagyjából ugyanazok a kérdések merülnek fel, mint amelyek a regénybeli bűncselekményt is kiváltják. Wendy tökéletesen átérzi azt, amin az eltűnt lány szülei átmennek, hiszen ő már elveszítette a férjét, és az egyetlen fián kívül nincs senkije. De a kérdésekre (az alkohol- és drogfogyasztás ellenőrzése, a szülői felügyelet határai) ő sem tudja az egyértelmű választ. Ezt mindenki maga kell megtalálja.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •