Lissa Price: A testbérlők

Írta : Lissa Price
Eredeti cím : Starters
Eredeti kiadás : 2012
Magyar cím : A testbérlők
Fordította : Fischer Anna
Kiadó : Agave Könyvek
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 328
60
Vidd hírét!
  •  
  •  

A Földön az ún. spóraháború söpört végig, az Egyesült Államok lakosságát jelentősen megtizedelve: meghaltak a középkorú generáció tagjai, csak az idősek – a szépkorúak – és a 20 év alatti gyerekek/tinédzserek élték túl, mivel csak ők részesültek a kifejlesztett vakcinákból. A szépkorúak akár kétszáz évig is elélhetnek, és törvényekkel védik őket, ami a nagykorúságot – tizenkilenc évet – el nem érő fiatalok számára komoly hátrányokkal jár: nem vállalhatnak munkát, így a szüleiket elveszítő és nagyszülők vagy törvényes gyám nélkül élő fiatalok az utcán próbálnak küzdeni a túlélésért. A küzdelem nemcsak az élelem és lakás megszerzéséért folytatott mindennapi versengést, hanem a marsallok elől történő állandó menekülést is jelenti. A marsallok, a rend őrei, összefogdossák az utcán élő gyerekeket, és börtönszerű intézetekbe zárják vagy kényszermunkára kötelezik őket.


A tizenhat éves Callie Woodland, beteg öccsével, a hét éves Tylerrel, és közös barátjukkal, Michaellel próbálja túlélni a mindennapokat. Állandó költözés az életük, csak rövid ideig tudják meghúzni magukat egy-egy elhagyott házban, mielőtt a marsallok rájuk bukkannának. Éheznek, Tylernek pedig orvosi kezelésre lenne szüksége. Ebben a nehéz helyzetben bukkan rá Callie egy titokzatos intézményre: az Elsőrendű Állomások keretében fiatal tinédzserek jó pénzért bérbe adhatják testüket tehetős szépkorú polgároknak, meghatározott időre. A bérlés lényege, hogy mind a bérlő, mind a bérbeadó fejébe egy-egy mikrochipet ültetnek, a közöttük levő kapcsolatot pedig számítógéppel vezérlik. A bérlő teste ott pihen az Elsőrendű Állomásokon, elméje viszont a bérelt fiatal testben tovább éli mindennapi életét. A bérbeadó tinédzser elméje szintén az Elsőrendűben pihen, ébredés után pedig majd nem emlékszik semmire a bérleti időszak eseményeiből. A bérleti idő lejárta után a bérlő visszatér saját testébe, a bérbeadó pedig sok-sok pénzzel meggazdagodva reménykedhet egy szebb életben.

Callie úgy dönt, hogy vállalja a kockázatot. Szerződése szerint három bérleti időszakot kell végigcsinálnia, ezt követően pedig akkora pénzösszeg üti a markát, amiből otthont és megfelelő körülményeket teremthet önmaga és öccse számára. Az első két – rövidebb, mindössze egy-két hetes – bérleti időszak gond nélkül zajlik, azonban a harmadikba némi technikai hiba csúszik: meghibásodik a Callie fejébe ültetett chip. Ennek köszönhetően a lány elméje újból visszakerül saját testébe – a technikai zavar okozta kisebb megszakításokkal –, így a gazdag bérlő pazar hétköznapjait kezdi élni. Csakhogy hamar kibontakoznak előtte egy ördögi összeesküvés részletei, aminek igen magasra, kormánykörökig nyúlnak a szálai. Mivel a dolog várható végkimenetele számára és vele egykorú tinédzsertársai számára igen súlyos következményekkel járhat, Callie úgy dönt, mindent megtesz a terv megakadályozása érdekében. Segítőtársai is akadnak, csak éppen azt nem lehet tudni, hogy ki mutatja valódi énjét és ki az, aki álarcok mögé rejtőzve próbálja irányítani a szálakat.

A testbérlők – amely magyar fordításban az Agave Könyvek gondozásában jelent meg –, Lissa Price első regénye. A fülszöveg, valamint az első oldalon felsorolt, neves szerzők (mint pl. Dean R. Koontz) és amerikai sajtókiadványok (köztük az LA Times vagy a The Week Magazine) által írt vélemények alapján mindenképpen valami nagy durranásnak tűnt első ránézésre. Engem személy szerint maga az alapötlet ragadott meg, és egy remekbe szabott sci-fi-thrillerre számítottam. Ehhez képest, mondhatni az elmúlt év csalódása volt számomra.

Bármennyire is igyekszem megerőltetni az agyamat, egyetlen olyan tényezőt sem tudok megemlíteni, amiben a könyvet kiemelkedőnek éreztem volna. Maga a sztori amúgy eléggé pörgős, van benne néhány – nem túl sok – olyan csavar is, ami megfelelő helyen és időben feldobja az olvasmányélményt, ez viszont túl kevés ahhoz, hogy elfedje a hiányosságokat. Még a könyv végén bevetett, eléggé sejthető fordulat – amiből világossá válik, hogy lesz folytatása a regénynek – is már csak egy olcsó fogásnak tűnt a többi mellett.

Pedig nem indult rosszul a sztori – egyenesen a közepébe –, de ahogy haladtam az olvasással, sajnos egyre nagyobb lett a hiányérzetem, úgy éreztem, hogy ebben a témában rengeteg lehetőség rejlik, amit a szerző kiaknázatlanul hagyott. A legzavaróbb talán az, hogy nagyon keveset tudunk meg arról a világról, amiben a történet játszódik. A párbeszédek közé elszórva, szinte csepegtetve adagolja az információkat a szerző, holott sokat javított volna az összképen, ha mondjuk két-három oldalban a legfontosabb dolgok kapcsán képbe teszi az olvasót. Így viszont tulajdonképpen egy csomó mindenről csak sejtéseink vannak, a spóraháborúról – annak előzményeiről és kimeneteléről –, az új társadalmi berendezkedésről alig tudunk meg valamit, a technikai vívmányokat is sokszor nagyon magától értetődő módon kezeli a szerző, pedig egy-egy pármondatos ismertető nem vált volna a könyv hátrányára.

Mindezek mellett bántóan felületes a karakterábrázolás, Callie személyét leszámítva – akinek karakterét az egyes szám első személyben való történetmesélés még jobban kiemeli – az összes többi szereplő nagyon jelentéktelen, elmosódott figurának tűnik. Ez pedig azt eredményezi, hogy a regényben kibontakozó kapcsolatok – még azok is, amelyek mögött úgy tűnik, hogy több érzelem húzódik meg – túl sterilek és életszerűtlenek maradnak. A központi karakter és a “főgonosz” kapcsolatában is teljesen felborul az egyensúly, hiszen bármilyen nehéz helyzetbe is kerül Callie, mindig akad valaki, aki éppen jó helyen, jó időben van és azonnal megoldja a főhős gondjait, vagy helyenként Callie tesz tanúbizonyságot olyan leleményességről és lelki erőről, ami egy 16 éves lány részéről nem éppen a leghitelesebb.

A felsoroltakat sajnos az elbeszélési stílus sem ellensúlyozza, hiszen az is hagy némi kívánnivalót maga után. Végtelenül egyszerű, már-már közhelyszerű megfogalmazások, sokszor teljesen tartalmatlan és üres párbeszédek. Ha egyetlen szóban kellene jellemeznek Lissa Price regényét, nekem a felületesség tűnne a legmegfelelőbbnek. Nem lehet azt mondani, hogy A testbérlők unalmas lenne, csak éppen túlsiklott azokon a lehetőségeken, amiket a témaválasztás kínál fel, és ezt semmivel sem tudta ellensúlyozni, emiatt pedig nem tudott kilépni a középszerűség szintjéről. Persze az is lehet, hogy ez a lecsupaszított stílus és az egyszerűség éppen annak tudható be, hogy inkább a fiatalabb – YA (young adult) – célközönséget próbálja megragadni. Csakhogy számomra ez sem tűnik mentségnek, olvastam én már felnőttként kiváló ifjúsági regényt, ami nem azzal az alapfeltevéssel készült, hogy a fiatal korosztálynak alacsonyabb az igényszintje.

Úgy gondolom, hogy A testbérlők nem volt túl szerencsés választás részemről, nem az én korosztályomnak szól. (Mentségemre legyen mondva, a magyar kiadásból első ránézésre nem derül ki, hogy ki a célközönség.) De talán nem csak generációs problémából fakad a rossz szájízem, ugyanis a fiatalabb korosztályból is inkább azoknak tudnám nyugodt szívvel ajánlani, akik a felsorolt hiányosságokon könnyen túllépnek, akik számára nem fontosak a háttérben húzódó összefüggések, hanem csak egy egyszerű és könnyed, akár egy délután alatt elolvasható, szórakoztató, majd hamar felejthető olvasmányra vágynak.


Vidd hírét!
  •  
  •