Kate McCann: Madeleine

Írta : Kate McCann
Eredeti cím : Madeleine
Eredeti kiadás : 2011
Magyar cím : Madeleine
Fordította : Kőrös László
Kiadó : Scolar Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 390
100
Vidd hírét!
 
 

A McCann család 2007. április 28-án érkezett Angliából Portugáliába, Praia da Luzba üdülni. 2007. május 3-án a nagyobbik lányuk, Madeleine az esti órákban eltűnt az apartmanból, miközben a szülei a közeli étteremben vacsoráztak. A kislányt azóta sem találták meg; nincs bizonyíték rá, hogy meghalt volna, így a szülei a mai napig nem adták fel a keresését. A Madeleine c. könyv a kislány elrablásának krónikája az édesanya szemszögéből.

Mielőtt továbbhaladnánk, álljunk meg egy pillanatra: az előbbi bekezdésben egy fontos, ám a média részéről 2007 óta folyton igazságtalanul eltúlzott mozzanatot említettem. A feltehetően alvó Madeleine-t este rabolták el szintén alvó testvérei mellől a hálószobájából, miközben a szülők a közeli étteremben vacsoráztak. A szenzációra éhes sajtó ezt mérhetetlenül eltúlozta, kiszínezte, felfújta, és hamarosan a szülőket hibáztatta, amiért felelőtlenek voltak, és magukra hagyták a kicsiket. A könyvből viszont az is kiderül, hogy a Praia da Luz-i nyaraló egy családbarát turistaközpont, ahol kérésre gyerekfelügyeletet is vállaltak az utazási iroda alkalmazottjai. McCannék nem kértek ilyen fajta segítséget, ám félóránként felváltva ellenőrizték az alvó gyerekeket. Családi barátokkal együtt voltak, az ők gyerekeik is az apartmanokban aludtak, azok a szülők is felváltva ellenőrizték a saját kicsinyeiket, így tulajdonképpen kevesebb mint félóránként megfordult valaki a vacsorázók közül az apartmanoknál. Az étterem az apartmanház előtti fürdőmedence másik oldalán volt, légvonalban alig pár tíz méterre.

A történetet bizonyára mindenki ismeri, tele volt vele a világsajtó – a magyar is. Ahogy azzal is, hogy 2007 őszén a portugál rendőrség gyanúsítottként hallgatta ki a szülőket. A könyvből kiderül, hogy a portugál törvények titoktartásra köteleznek minden érintettet a nyomozás alatt – ám ennek ellenére valakik (feltehetően épp a portugál rendőrség) apró morzsákat szivárogtattak ki a médiának. Ezekből tudta meg az egész világ, hogy vért találtak a gyerekek szobájában, majd később abban a Renault Scénicben is, amelyet a szülők Madeleine eltűnése után három héttel (!) béreltek, meg hogy a portugál rendőrség úgy vélte (és talán véli a mai napig), hogy Madeleine már a szobában halott volt. Bizonyíték ezekre az állításokra viszont nem létezett – ezzel viszont a világsajtó már nem foglalkozott.

A szülők: Gerry és Kate

Az édesanya vallomásából kiderül, hogy a rendőrök nem tudták bizonyítani ezen állításaikat. (Soha nem tartóztatták le őket, szabadon távozhattak Portugáliából.) A szobában (és a Renualtban) nem vért találtak, hanem olyan DNS-nyomokat, amelyek részleges egyezést mutattak Madeleine DNS-ével. Persze, hiszen Madeleine szülei (vagy testvérei) hagyták hátra. Amikor Gerry (az apa) azt kérte, mutassák meg neki a DNS-jelentést, másra terelték a szót (256. oldal). A nyomozókutyák jelzései alapján következtettek arra, hogy Madeleine halott volt már, amikor eltűnt a szobából – ám arról a sajtó nem írt, hogy a kutyák jelzését szakemberek is megbízhatatlannak nevezték, és sehol sem használhatják bizonyítékként.

Persze engem, az olvasót nem ez győzött meg arról, hogy Madeleine szüleinek nincs közük a kislány eltűnéséhez, hanem az, ahogyan az édesanya eltűnt kislányáról ír, meg amiket az előzményekben leír. A könyv fülszövege szerint “a beszámolót nehéz száraz szemmel olvasni” – és tényleg megható, ahogyan Kate beszámol az eseményekről, az érzéseiről, az átalvatlan éjszakákról, a félelmeiről, arról, hogyan fohászkodott hithű katolikusként Istenhez. A mérleg nyelvét viszont véglegesen az első három fejezet billenti át: itt meséli el Kate, mennyire szerettek volna gyereket Gerryvel, és milyen nehézségek árán sikerült teherbe esnie Madeleine-nel. Gyakorlatilag mindent megtettek azért, hogy a világra jöhessen – ilyen körülmények között nincs észszerű magyarázat arra, hogy miért szerették volna ha eltűnik.

Madeleine – így nézett ki (balra), ilyen lehet ma (jobbra)

Madeleine még ma sincs meg. A szülei folyamatosan keresik. Ezt a könyvet is azért adták ki, hogy a bevételből a Madeleine keresésére létrehozott alapot támogassák. De ez a könyv egy felkiáltójel is: arra szólít fel, hogy figyeljünk egymásra, ne engedjük el a gyerekünk kezét. Ma egy olyan család vagyunk, mint McCannék 2007. május 3. előtt. Azelőtt ők sem gondolták volna, hogy ez velük megtörténhet.


Vidd hírét!