Vajon honnan származnak az indiánok? Hányan élnek a mai Egyesült Államok területén? Milyen hatással voltak Amerika őslakósaira a telepesek? Milyen fegyvereket használtak a Vadnyugaton? Hogyan alakultak ki a postaszolgálatok? Hol voltak a fontosabb aranylelőhelyek, és hogyan dolgoztak az aranyásók? Hahner Péter könyve tulajdonképpen olyan, mint egy letehetetlen történelemkönyv.
Húsz hős, húsz talány az alcíme Hahner Péter munkájának, s a szerző az előszóban leszögezi, hogy nem az amerikai nyugat átfogó történetét próbálta megírni, a kötet inkább olyan, viszonylag rövid ismeretterjesztő írások gyűjteménye, amelyek bemutatják annak a régiónak az egyes korszakait és híres/hírhedt személyiségeit, amelyet mi az amerikai Vadnyugat néven ismerünk. Így aztán a fejezetek ennek jegyében váltogatják egymást: egy-egy történelmi áttekintőt mindig egy “vadnyugati” személyiség rövid életrajza követ, így ismerjük meg az indiánok (vagyis az őslakos-amerikaiak) eredetéről szóló elméleteket; a kontinensért harcoló feleket; azt, hogy miként terjesztette ki a fennhatóságát az Egyesült Államok a kontinensen; hogyan létesültek az első ösvények, majd hogyan épült meg a vasúthálózat, s ez milyen mértékben alakította át a Vadnyugatot.
Ezeket a fejezeteket rövid, ám annál érdekesebb történelmi portrék váltogatják – néhány a fontosabbak közül: Meriwether Lewis, a felfedező; Andrew Jackson, az Egyesült Államok hetedik elnöke; Sam Houston, akinek köszönhetően Texast is az Egyesült Államokhoz csatolták, s akinek nevét ma többek között a texasi város is őrzi; Tecumseh, a saúni és krík felmenőkkel rendelkező harcos, aki az indián összefogás egyik legnagyobb szervezője volt; Fékevesztett Ló, a sziú (valójában lakota vagy dakota indián) harcos; Ülő Bika, a látnok, akinek élete tragikus véget ért; Geronimo, a leghíresebb apacs harcos; Billy the Kid, a törvényen kívüli kölyök, aki szinte minden körülmények között megszökött a fogdából; Charles Goodnight, a békés, rendszerető és tisztességes rancher; Buffalo Bill, a showman, aki a cirkuszával még Európát is beutazta, és a Vatikánba is eljutott; Wyatt Earp, a törvényt tisztelő és védelmező, ám a lőfegyvert – a hiedelmekkel ellentétben – csak ritkán, indokolt helyzetben használó marsall.
Hahner Péter alapos munkát végzett, a portrék és a történelmi események váltogatásával, s azzal, hogy látszólag nem ragaszkodik a kronológiai sorrendhez (időnként visszautaztat az időben, néhol előreszalad néhány bekezdés erejéig) egy izgalmas történelemóra hangulatát teremti meg. A szerző történész a Pécsi Tudományegyetemen, ahol az Újkortörténeti Tanszék vezetőjeként dolgozik – én A Vadnyugat c. könyve után irigylem azokat, akik a professzor úr óráin részt vehetnek, s a pécsieket (de nem csak a pécsieket!) arra buzdítom, hogy valamiképp lopják be magukat Hahner Péter legalább egy előadására, mert azt a történelemórát minden bizonnyal élvezni fogják.
Különös módon A Vadnyugat segített megérteni, hogy miért ennyire fejlett az észak-amerikai kontinens, mitől más az életfelfogásuk, mint bármelyik európai népé, és kicsit abban is a segítségemre volt, hogy másképp tekintsek a közöttünk élő, hagyományaikhoz és saját kultúrájukhoz ragaszkodó más népcsoportokra. Nagyon élveztem Hahner Péter finom humorát, azt ahogyan anekdotákat, mosolyt fakasztó érdekességeket csempészett a sorok közé, s ahogyan engem, az olvasót mindegyre arra késztetett, hogy tovább és tovább olvassam a könyvet. Figyelem! A Vadnyugat hangoskönyvként is használható! Igen, az Animus Kiadó gondozásában, nyomtatásban megjelent példányról beszélek – én ugyanis csak pár bekezdést akartam felolvasni hangosan is a feleségemnek, ám kiderült, hogy ezt hallgatni is annyira jó, hogy gyakorlatilag a felét kénytelen voltam hangosan olvasni. Külön felhívnám minden olvasó figyelmét a Függelékben található, mintegy 13 oldalas filmajánlóra, ahol a legjobb western-filmekhez teremt kedvcsinálót a szerző, de a könyv végén található fogalomtár és a 12 oldalas, vázlatszerű kronológiai áttekintő is nagyon hasznos.
A kötet egyetlen hibájaként a nagyon kevés számú fényképet, illusztrációt és térképet tudnám felróni; a szerkesztő sajnos spórolt ezekkel, és nekem leginkább a térképek hiányoztak, így egy ideig egy kiterített világatlasz segítségével olvastam a könyvet, hogy tudjam, hogy hol járunk, amikor arról olvasok, hogy “a mai Kansas területén”, vagy “a Mississipitől keletre”.