China Miéville 1972. szeptember 6-án született az angliai Norwichban. Szülei nem sokkal születése után elváltak, így őt és nővérét (Jemima) tanítónő, fordító és író édesanyja (Claudia) nevelte. Londonban nőtt fel, iskoláit egy magániskolában, az Oakham School-ban végezte. Tizennyolc éves korában, 1990-ben egy évig angoltanárként dolgozott Egyiptomban.
Egyetemi tanulmányait a Cambridge-i Clare College-ben végezte, 1994-ben szociálantropológiából diplomázott, majd a London School of Economics-ban M.Sc. és PhD fokozatot szerzett nemzetközi kapcsolatokból. Elnyerte a Harvard Egyetem Frank Knox-ösztöndíját is. Doktori disszertációját a jogi egyenlőség marxista megközelítéséből írta, és könyv formájában is megjelentette 2005-ben Between Equal Rights: A Marxist Theory of International Law címmel. Jelenleg tanít a Warwicki Egyetemen.
Marxista nézetei az egyetemi évek során alakultak ki, ebben az időszakban részt vett a Nukleáris Leszerelés Mozgalom (CND) rendezvényein és apartheid-ellenes kampányokban. Baloldali nézeteinek a gyakorlatban is hangot ad, hiszen aktívan politizál, tagja a Szocialista Munkáspártnak. A 2001-es angliai választásokon a Szocialista Szövetség színeiben indult a képviselőházi választásokon Regent’s Park és Kensington North választókörzetben, azonban nem jutott be.
Politikai beállítottsága műveire is hatással van, könyveiben is előkerülnek politikai kérdések, jóllehet saját bevallása szerint ezekkel nem a politikai befolyásolás a célja. Stílusát nagymértékben meghatározta a XIX. század eleji fantasztikus ponyvairodalom és a klasszikus horrorirodalom, valamint ezek filmes adaptációi. Saját műveire a „weird fiction” („furcsa fikció”) megnevezést használja. Tagja a New Weird nevű irodalmi mozgalomnak, amelynek célja, hogy a fantasy irodalmat elmozdítsa a tolkieni örökség és a Tolkient másoló tucatfantasy szintjéről, és egy olyan irodalmat teremtsen, ami szakít a hagyományos fantasy romanticizált eszméivel, egy urbánus, realisztikusabb komplex-világ modellt hozva létre, a science-fiction és a fantasy elemeinek, valamint az egzisztenciális és fizikai terrornak az ötvözésével. A mozgalom az 1990-es években indult és Ann és Jeff VanderMeer The New Weird című antológiájának megjelenésekor csúcsosodott ki. Olyan írók tartoznak az irányzathoz, mint a magyarul is olvasható M. John Harrison, Michael de Larrabeiti vagy Michael Moorcock, akik egyébként Miéville bevallása szerint nagy hatást gyakoroltak rá, további írókkal – Thomas Disch, Charles Williams, Tim Powers, J.G Ballard, vagy éppen H. P. Lovecraft, Mervy Peake, Ursula K. Le Guin és Gene Wolfe – együtt. Az irodalom mellett szintén nagy hatással voltak Miéville műveire a fiatal korában játszott Dungeons & Dragons nevű, és az ahhoz hasonló szerepjátékok.
Első regénye, a King Rat 1998-ban jelent meg. A regény nem a New Weird irányzathoz tartozik. Egy urban fantasy, amely az 1990-es évek végén játszódik Londonban egy Saul Garamond nevű fiatalemberrel a főszerepben. A regényben Miéville a hamelni patkányfogó történetét ültette át a kilencvenes évek londoni klubos szubkultúrájába. A regényért jelölték az International Horror Guild díjára, illetve a Bram Stoker-díjra a legjobb első regény kategóriában.
Az áttörést a Bas-Lag sorozat hozta meg számára: ennek első regénye, a Perdido pályaudvar, végállomás (Perdido Street Station) 2000-ben jelent meg (magyar fordításban 2004-ben az Ulpius-ház Kiadó gondozásában). A regény egy Miéville által alkotott képzeletbeli világban, Bas-Lagban játszódik, az Új-Crobuzon nevű városállamban, amely emberek, mutánsok, különböző fajok és idegen kultúrák lakóhelye. A szennyezett folyók partján, a nyomornegyedek, gyárak és paloták felett vasmarokkal uralkodik a diktatórikus parlament és a milícia. A regény főhőse egy renegát tudós, Isaac Dan der Grimnebulin, akit Yagharek, a nomád madáremberek (garudák) kitaszítottja különös megbízatással lát el: repülni szeretne, de levágott szárnyai miatt ezt nem teheti, ezért megkéri a tudóst, hogy fejlessze ki benne újból a repülni tudás képességét. Isaac különböző repülő lényeket kezd tanulmányozni laboratóriumában, de kutatásai közben kiszabadít egy oltmolyt, amely társaival együtt terrorizálni kezdik a város lakóit, elszívva álmaikat és tudatukat. A város élete egy csapat renegáttól függ, akik képesek felvenni a harcot az idegen hatalommal. Miéville ezért a regényéért – amely egyébként a New Weird irányzat egyik legmeghatározóbb alkotása –2001-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat, továbbá jelölték a Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díjra is.
A Bas-Lag sorozat második regénye, az Armada (The Scar) 2002-ben jelent meg. A magyarul is olvasható regény (2008-ban adta ki a Metropolis Media) nem kapcsolódik közvetlenül az előző kötethez, jóllehet az indulójelenet itt is Új-Crobuzonban játszódik: egy hajó indul a Nova Esperium fegyencgyarmat felé, menekülőkkel és elítéltettek a fedélzeten. Útközben kalóztámadás éri őket, aminek következtében a túlélők Armada világában találják magukat, a törvényen kívüliek paradicsomában, ami valójában több ezer összekapcsolt hajóból álló úszó sziget. A különös berendezkedésű társadalom vezetői nagyszabású tervet szőnek: egy legendás tengeri szörny elfogásával szeretnének közelebb kerülni a mindenség fölötti hatalom kulcsához. Csakhogy terveiket külső és belső ellenségek is veszélyeztetik. China Miéville harmadik regénye szintén nagy sikert könyvelhet el, 2003-ban elnyerte a British Fantasy-díjat és a Locus-díjat, és jelölték 2002-ben a British Science Fiction-díjra és a Philip K. Dick-díjra, 2003-ban pedig a Hugo-, Arthur C. Clarke- és World Fantasy-díjra is.
A negyedik regénye a Bas-Lag sorozat harmadik darabja, amelynek címe Iron Council. A regény 2004-ben jelent meg, magyar fordításban egyelőre nem olvasható. A regény talán Miéville leginkább politikai töltetű regénye, olyan témákban gyökerezik, mint a globalizációellenes mozgalom, vagy az imperializmus, korporatizmus, terrorizmus, fajgyűlölet, homoszexualitás, háború, munkához való jog problémáinak megoldása. Ebben a regényben Új-Crobuzon nem a kiindulópontot jelenti, hanem itt futnak össze a régény végén a cselekményszálak. A regény 2005-ben megkapta az Arthur C. Clarke- és a Locus-díjat, tovább jelölték a Hugo- és World Fantasy-díjra.
A debütáló regényén és a Bas-lag sorozat három regényén kívül Miévillenek megjelent még egy kisregénye The Tain címmel 2002-ben, egy novelláskötete Looking for Jake címmel 2005-ben – amelynek egyik novelláját, A londoni különös események jegyzőkönyveiről (Reports of Certain Events in London) címűt 2005-ben jelölték a World Fantasy-díjra –, továbbá öt másik önálló regénye. A 2007-ben megjelent ifjúsági fantasy (young adult), az Un Lun Dun 2008-ban elnyerte a Locus-díjat a legjobb ifjúsági regény kategóriában, a 2009-ben kiadott The City & the City pedig Locus-, Arthur C. Clarke-, World Fantasy- és BSFA-díjat nyert, 2010-ben Paolo Bacigalupi regényével, A felhúzhatós lánnyal megosztva elnyerte a Hugo-díjat is a legjobb regény kategóriában, továbbá jelölték még a Nebula-díjra és a John W. Campbell Emlékdíjra. A regény kissé szakít Miéville eddigi regényeinek hagyományával, és inkább egy Kelet-Európában játszódó krimi, amelyben felbukkannak a szerző olyan kedvelt témái, mint az elnyomó rendszerek, nacionalizmus, identitástudat vagy idegengyűlölet. A nemzetközi kritika egy része az író legjobb és legérettebb regényének tartja, amit az elnyert díjak is némiképp alátámasztanak.
Az elmúlt években sem lankadt Miéville írói termékenysége, hiszen évente publikált egy-egy újabb regényt: 2010-ben jelent meg Kraken című regénye, 2011-ben az Embassytown – amely 2012-ben Locus-díjat nyert és a Hugo-díj döntősei között is szerepelt a legjobb regény kategóriában, továbbá jelölték Nebula- és Arthur C. Clarke-díjra is –, 2012-ben pedig napvilágot látott a Railsea című ifjúsági regénye.
Nemcsak számos rangos díjának és pozitív kritikai megítélésének, hanem változatos témáinak köszönhetően is China Miéville napjaink egyik legfelkapottabb fiatal szerzője a fantasy és a sci-fi területén. Jóllehet egyik irodalmi műfajba sem sorolható be egyértelműen, leginkább fantasy szerzőként szokták emlegetni, viszont pont ő maga volt az, aki a fantasy egyik nagyjával, Tolkiennel szemben határozta meg magát és mindeközben többször is elnyerte a sci-fi nagymesteréről, Arthur C. Clarke-ról elnevezett díjat.
Forrás: a Wikipédia róla és könyveiről szóló magyar és angol szócikkei, az sfmag.hu róla írt portréja, valamint az egyik angol nyelvű könyvéről az endless.hu oldalon megjelent recenzió.