Shelley Parker-Chan Csungpa személyében egy remek karaktert ismertet meg az olvasókkal. Egy okos és találékony szereplőről van szó, akit ugyan önző érdekek hajtanak, nem rest kiállni másokért sem. Komplex személyisége rétegről rétegre épül fel, a regény végére érve pedig a félénk árva lány teljesen a múlté lesz, és átveszi helyét a magabiztos, fiatal nő. A regény egyik gyenge pontja azonban pont ebből eredezhető.
Gornichec regénye, bár mitológiai alapokra épít, elsősorban családi dráma. Ugyan a történet középpontjában végig a boszorkány áll, személyes kapcsolatai a barátaival, férjével és gyerekeivel fontos részét képezik a történetnek. Érdekes látni és végigkövetni azt, ahogyan Angurboda – egy számkivetett és magányos alak – miként talál valamiféle boldogságra egy bajkeverő isten oldalán és miként birkózik meg a különc gyerekei világra jöttével.
Stílusát tekintve A csonthárfa dala fantasynek számít, pontosabban a dark és gótikus fantasy közt helyezhetjük el, amely néha a horror határát is súrolja. Úgy a történet, mint a mesebeli mesék helyenként rémisztőek, kegyetlenek, és túl explicitek, emiatt felnőtt olvasóknak ajánlanám. A nyelvezete egyszerű és közérthető, inkább az elbeszélés vontatott, túl lassú jellege okozott nehézséget.
Ahhoz, hogy valaki maradandót alkosson, nem elég lekoppintani a műfaj nagyjainak műveit, sokkal inkább olyan könyvet kell az olvasó kezébe adni, ami bár ismerősnek hat, mégis valami újat tud nyújtani. Az amerikai Christopher Buehlmannek, ha nem is hibátlanul, de sikerült ezt elérnie az eredetileg tavaly megjelent dark fantasyjével: A fekete nyelvű tolvaj egyszerre tisztelgés a klasszikusok előtt és bevezető egy izgalmas, új világba.
Andrzej Sapkowskinak sikerült egy olyan folytatást írnia, amely hű maradt az általa megalkotott világhoz és karakterekhez, de mégis újszerű a maga módján. Már a korábbi köteteknél is egyértelmű volt, hogy a lengyel író a világteremtés mellett a karakterábrázoláshoz is remekül ért, azonban a Tűzkeresztségben mindezt sikerült egy új szintre emelnie, a végeredmény pedig egy keserédes történet a bűntudatról, csalódásról és az ember belső démonairól.
A Wadon királyainak folytatása komorabb, és bár a teljes szöveget áthatja az író cinikus humora, az egésznek nincs akkora súlya, mint az előző kötetben. A Véres Rózsában Eames komoly témákat feszeget, mint például a hatalommal való visszaélés és az elnyomás, a poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD) és a szülő-gyermek kapcsolat.
A korábbi évekhez hasonlóan, idén is tizenöt kategóriában adták át június utolsó hétvégéjén a Locus-díjakat. A győztesek között több olyan szerző is van, akiknek regényei magyarul is olvashatók, vagy megjelenésük a közeljövőben várható. Néhányan közülük visszatérőnek számítanak a díjazottak között: Neil Gaiman például már több mint tizenöt díjat tudhat magáénak, de Catherynne M. Valente, George R. R. Martin, Gardner Dozois és Connie Willis számára sem ez az első kitüntetés. Az „újoncok” között is vannak ismert szerzők: James S. A. Corey, Jeff VanderMeer vagy Caitlín R. Kiernan.
Az Óceán az út végén a brit sikerszerző, Neil Gaiman legújabb, 2013-ban megjelent regénye. Az íróra oly jellemző különös fantasztikummal és hangulattal átszőtt történet – amely eredetileg novellának indult, de kisregény lett belőle – egy varázslatos utazás a gyermekkor felejthetetlen emlékei közé. Egy visszapillantás, amely jóllehet egy konkrét, ugyanakkor névtelen szereplő élményeihez kötődik – némi önéletrajzi vonatkozással átitatva –, bármelyikünké lehetne.
A sci-fi és fantasy irodalom egyik legnépszerűbb és legérdekesebb díját adták át az elmúlt hétvégén: a Locus-díjat tizenöt kategóriában ítélték oda az amerikai Locus Magazine olvasóinak szavazatai alapján. A Seattle-ben megszervezett díjátadó gálán számos nagy név megfordult a szakmából, közülük néhányan díjat is kaptak. Utóbbiak között több olyan szerző is van, akik a magyar olvasóközönség számára sem ismeretlenek, hiszen több írásuk is megjelent már magyar fordításban: John Scalzi, China Miéville, William Gibson vagy éppen Nancy Kress.
87 évesen elhunyt Richard Matheson amerikai író, a Legenda vagyok és a Csodás álmok jönnek szerzője. Norvég bevándorlók gyerekeként született a New Jersey állambeli Allendale-ben. Brooklynban nevelkedett, részt vett a második világháborúban, majd a Missouri Egyetemen újságírást tanult. Csaknem hat évtizedet felölelő pályafutása során több mint 80 film és televíziós produkció fűződött a nevéhez íróként. A halál Los Angeles-i otthonában érte.
