Elmore Leonard: Raylan

Írta : Elmore Leonard
Eredeti cím : Raylan
Eredeti kiadás : 2012
Magyar cím : Raylan
Fordította : Nemes Krisztián
Kiadó : Jaffa Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 263
90
Vidd hírét!
  •  
  •  

Raylan Givens szövetségi rendőrbíró még soha nem lőtt le nőt – na nem azért, mert ő talpig úriember, és elvből nem fog fegyvert nőszemélyre, hanem mert eddig még nem akadt dolga női bűnözőkkel, legalábbis olyannal semmiképp, aki veszélyt jelentetett volna rá. Aztán most, néhány hét leforgása alatt több is az útjába kerül. Raylan nem használja feleslegesen a fegyverét; csak akkor rántja elő, ha lőni kell, és akkor hajszálpontosan céloz. A könyv fülszövege jól jellemzi: keveset beszél, de minden szava telitalálat. Azt azért tegyük hozzá: ez igaz megalkotójára, Elmore Leonardra is.


Raylan Givens éppen egy kábítószerkereskedő letartóztatására készül; fülest kaptak, hogy bizonyos Angel Arenas előző éjszaka egy nagyobb adag szállítmányt vett át. Nem számítanak arra, hogy a motelben találják a cuccon ülve, de arra sem, ami a szoba fürdőjében várja őket. Arenas rémisztően alacsony pulzussal fekszik egy jeges vízzel teli kádban, vesék nélkül. Valakik kivették a veséit, és a vérző férfit a fürdőkádban hagyták. Raylan rögtön tudja, kikkel van dolga: szervkereskedők. Elég csak néhány szót kipréselnie a halálra rémült Arenasból, máris tudja, kit keressen. Raylan nagyon otthonosan mozog Kelet-Kentuckyban, gyakorlatilag minden rosszfiút ismer. A drogkereskedő szavai alapján egy testvérpár nyomába ered, akiket marihuána-termesztő apjuk védelmez, de akikről Raylan tudja, hogy soha nem lennének képesek maguktól vesét lopni. Valaki más áll a háttérben, akiknek nem ez az első esetük, és akik a tett elkövetésekor maszkot húznak a fejükre: Mr. és Mrs. Obamának öltöznek, és az egyikük tényleg nő.

Ugyanígy egy nővel gyűl meg a baja akkor is, amikor a főnöke a helyi szénbánya alelnökének a védelmére rendeli ki. A feladata szerint Carol Conlan testi épségét kell biztosítsa, és arra is megkérik, hogy csak akkor nyissa ki a száját, ha kérdezik. Raylannek tehát Carol testőreként kellene dolgozni, ám nem tud kibújni a szövetségi rendőrbíró bőréből, és inkább kérdezősködni kezd. Előző este ugyanis Carolra és helyi mindenesére, Boydra rátámadt egy elégedetlen, egykori szénbányász. Sörétes puskával belőtte a cég irodájának ablakait, mire Carol és Boyd közül valamelyik lelőtte. Ők azt állítják, hogy a támadó rálőtt a nőre, és Boyd önvédelemből lőtte le. De Raylan tudja, hogy a férfi soha nem lőtt volna mellé, tehát szó sincs önvédelemről, és abban sem biztos, hogy nem a nő használta a fegyvert.

A Raylan című regény angolul 2012 januárjában jelent meg, A törvény embere című tévésorozat harmadik évadjának premierjével egyszerre. A szerző amerikai kiadója a sorozat harmadik évadjával egyszerre újra kiadott minden olyan Elmore Leonard-regényt, amelynek a rendíthetetlen marsall a főszereplője. Elmore Leonard tulajdonképpen a sorozat sikere láttán és a producerek bíztatására írta meg az új Raylan-regényt, és ezt bizonyos értelemben érezni lehet a könyvön. A Raylan nem egyetlen kerek történet; olyan, mintha a szövetségi rendőrbíró életéből látnánk néhány esetet, amelyek egymást követik, akár a tévében – vagy, egy másik példával élve, mintha több kisregényből vagy novellából gyúrt volna össze egy könyvet, ami nem novellás kötet, de egész, kerek regényként sem áll meg a lábán. Ezt a világon egyetlen embernek vagyok képes elnézni, és ez Elmore Leonard.

Leonard stílusa mindent feledtet és önfeledt szórakozást garantál. A párbeszédek peregnek, a karakterek – mint mindig – hitelesek, lazák és jól kitaláltak, a leírás pedig nagyon filmszerű. Leonard prózája egyszerű és zseniális. Ahogy az első bekezdésben írtam, maga a szerző is olyan, mint a főhőse, Raylan: keveset beszél, de minden szava telitalálat. Nincs egyetlen fölösleges betű vagy írásjel sem a szövegben. Elmore Leonard a regényírás Tarantinója.

Hadd említsem meg a magyar “csomagolást” is: a szerző előző könyvei más kiadónál jelentek meg, és ez a váltás jól jött. Minőségibb papírra nyomtatták a könyvet, a borító tervezőjének is dícséret jár, ahogy a fordítónak is – ez utóbbi nem minden korábbi Leonard-könyv esetében volt a helyzet magaslatán. Reméljük, hogy ezzel együtt maga a szerző is nagyobb figyelmet kap majd Magyarországon, és reméljük, hogy hamarosan újabb (régebbi) Raylan-történeteket olvashatunk magyarul.


Vidd hírét!
  •  
  •