Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Írta : Irvin D. Yalom
Eredeti cím : When Nietzsche Wept
Eredeti kiadás : 1992
Magyar cím : Amikor Nietzsche sírt
Fordította : Varga Benjámin
Kiadó : Park Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 415
100
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Az orosz zsidó pszichiátriaprofesszor egy 1882-ben játszódó történetben írja meg mindazt, ami nem történt ugyan meg, de megtörténhetett volna: a szereplők valós személyek, akik akár találkozhattak volna, de csak az írói fantázia tudta a regény lapjaira összehozni. Lou Salome, egy titokzatos orosz szépség látszólag a regény alaphelyzetének a létrehozója, ő járt közben az egész Bécs által nagyra tartott doktornál, Josef Breuernél, hogy segítsen Nietzsche gyógyításában. A probléma ott kezdődött, hogy a páciens nem is akarta beismerni a problémáját, a baját, ráadásul a nő közreműködéséről sem szerezhetett tudomást. Egy detektívtörténetnek indul a mű, amelyben be akarnak cserkészni egy „nagyvadat”, és ezért szövetkezik a baráti kör, de ennél sokkal mélyebbre viszi az olvasót. Tudományos mélységekbe vezeti el a laikust, anélkül, hogy ezt észrevenné: a gyógyítás tudományából számos kórképet olvashatunk, betegségek lefolyását, gyógyításokat, anélkül, hogy ezzel az olvasmányosság ellen vétene. Sőt egyre inkább felpörögnek az események, attól a perctől, ahogy a nagy filozófusprofesszor belép a doktor rendelőjébe.


Breuer doktor fiatal barátjának, Freudnak a segítségét kéri, vele konzultál a folyamatos találkozásokról, elemzi ki a beteg állapotát, és kap új megvilágítást a gyógyítás módjára. Freudban már kialakulóban van a híressé vált elmélet a tudatalattiról, ezért tanácsaival más perspektívát ad a beteg kezelésére. A doktornak nagyon nehéz dolga van, mert Nietzschének esze ágában sincs kezeltetni magát, beismerni a baját, minden áron azon van, hogy minél hamarabb elutazzon. Végül a tiszta ráció emberét sikerül meggyőznie, hogy maradjon, és egy vad iramú kezelésssorozat kezdődik el, naponkénti találkozásokkal. Észrevétlenül felécserélődnek a szerepek, és az orvos már nem a páciensét akarja meggyógyítani, hanem saját maga számára keresi a kiutat a kétségbeesésből. Már-már úgy tűnik az orvos élete megy rá erre a kezelésre, amikor páciensének elveit, elméletét sikerül magáévá tennie.

A beszélgetések során fény derül nemcsak az orvos magánéletére, feleségével való viszonyára, egy fiatal pácienséhez való érzelmeire, hanem Nietzsche múltjából is előkerülnek a fel nem dolgozott események. És a mű csúcspontjaként beteljesül a cím ígérete, a főszereplő bizony könnyekbe tör ki.

Tudománynépszerűsítő műnek is lehet nevezni, hiszen az adatok, a tények megfelelnek a valóságnak. Sőt, pár levélrészlet is szerepel, amit Nietzsche maga írt. Annyira valósághű, hogy valóban meg is történhetett volna. Olvasmányos, fordulatokban gazdag, nagyon jó olvasnivaló.

Érdekes volt számomra ilyen megvilágításban olvasni a filozófusról, és komoly erőfeszítést igényelt, hogy ne felejtsem el, hogy regényt olvasok, és nem életrajzot. Pörgő események bontakoznak ki a dialógusokból, érdekes megvilágításba helyezve a lét alapvető kérdéseit.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •