Két rangos irodalmi díjat adtak át Európában ezen a héten: a hét elején a Samuel Johnson-díjat, a hét közepén pedig az Interallié-díjat, előbbit az Egyesült Királyságban, utóbbit Franciaországban.
A Samuel Johnson-díj (Samuel Johnson Prize) az egyik legrangosabb ismeretterjesztő irodalomért járó díj. A díjat az NCR Könyvdíj (NCR Book Award) átalakításával hozták létre 1999-ben, egy névtelen adományozó közreműködésével. Az 1987-ben alapított és az amerikai NCR számítástechnikai és elektronikai vállalat által támogatott NCR Könyvdíj a legrangosabb brit ismeretterjesztő irodalmi díj volt, egészen 1998-as megszűnéséig. Az új díjat Samuel Johnson XVIII. századi angol íróról, esszéistáról, lexikonszerzőről nevezték el. A díjazást a BBC Two bonyolítja le (korábban a BBC Four hatáskörébe tartozott), az első helyezett 20 ezer angol font, a döntősök pedig 1000 angol font pénzjutalomban részesülnek. (2009-ig a díj összege 30 ezer, illetve 2500 angol font volt). A díjat történelmi, politikai, tudományos, sport, utazási, életrajzi, önéletrajzi vagy művészeti témájú könyvek kaphatják meg. Nyitott bármilyen nemzetiségű szerzők számára, a feltétel csupán az, hogy a mű megjelenjen Nagy Britanniában angol nyelven.
A Samuel Johnson-díjra esélyes művek listáját először szeptember 17-én tették közzé, akkor tizennégy könyvet neveztek meg. A listát október 5-én hat könyvre szűkítették, majd november 12-én ezek közül választották ki a legjobbat. Az idei Samuel Johnson-díjat Wade Davis vehette át a brit egyetemi és tudományos minisztertől, David Willettstől, Into the Silence: The Great War, Mallory and the Conquest of Everest című művéért, amely tíz évnyi kutatómunkát követően, 2011 októberében jelent meg. A könyv huszonhat angol hegymászó – köztük George Mallory és Andrew Irvine – 1921–1924 közötti három expedíciójának története, akik elsőként próbálkoztak az Everest meghódításával. Kísérletük sikertelen és tragikus végkimenetelű volt.
Edmund Wade Davis 1953-ban született kanadai antropológus, etnobotanikus, szerző és fényképész, aki olyan őshonos kultúrák vizsgálatával foglalkozik – elsősorban Észak- és Dél-Amerikában, de a világ más részein is –, amelyek hagyományaiban és hitéletében szerepel a pszichoaktív növények használata. Az 1985-ben megjelent The Serpent and the Rainbow, a Haiti zombikkal foglalkozó bestsellerének köszönhetően vált ismertté. Népszerű cikkei jelentek meg a National Geographic, Fortune és a Condé Nast Traveler hasábjain.
A másik rangos díj átadására Franciaországban került sor, október 14-én. Az Interallié-díj (Prix Interallié) zárja az októberben rajtoló francia irodalmi díjátadók sorozatát. A díjjal olyan regényeket tüntetnek ki, amelyek szerzői újságírók. 1930-ban alapította kb. harminc francia újságíró, akik az Union Interallié Klubban ebédeltek, és a Femina-díj győztesének kihirdetésére vártak. A zsűri tíz férfi újságíróból és az előző évi győztesből áll. A díjátadóra általában novemberben kerül sor, a Goncourt-díj kihirdetését követően, jelenleg a Lasserre nevű párizsi vendéglőben. A díj csupán tiszteletbeli, tehát nem jár pénzjutalommal, viszont általában nagymértékben hozzájárul a győztes regény eladásának megnövekedéséhez.
Az idén a zsűri Philippe Dijan „Oh…” című regényét választotta győztesnek. A választás rendhagyó volt, hiszen Dijan nem újságíró. A zsűritagok közötti egymásnak feszülést jelzi az is, hogy a győztes kiválasztására a nyolcadik választási fordulóban került sor, öt szavazattal a három ellenében. A regény egyébként 2012. augusztus 22-én jelent meg a Gallimard Kiadó gondozásában, és azóta 72 ezer példányban kelt el. Szerepelt a Médicis-díj idei döntősei között is.
Az 1949-ben született, örmény felmenőkkel rendelkező Philippe Dijan 1985-ben robbant be a francia irodalomba 37,2 reggel című regényével, amely 1991-ben magyarul is megjelent az Európa Kiadó gondozásában, és amelyből 1986-ban Betty Blue címen sikeres, Oscar-díjra is jelölt filmet készítettek. Dijant hazájában a Beat-nemzedék örököseként is szokták emlegetni, többek között a szóban forgó regényének köszönhetően is. 1981-től napjainkig számos regénye és novelláskötete jelent meg.
Az idei Interallié-díjjal kitüntetett regénye, az „Oh…” egy nő harminc napjának története. Egy erőteljes szöveg, amelyben a hősnő nemi erőszak áldozata lesz, viszont nem emlékszik támadójára. A cím egy sóhajra utal, az utolsó szóra, ami elhagyja az emlékek, a szex és halál spiráljában vergődő nő ajkát.
Források: thesamueljohnsonprize.co.uk, guardian.co.uk, Wikipedia, livreshebdo.fr