A Harmadik Birodalom krónikája

Írta : Richard Overy
Eredeti cím : The Third Reich - A Chronicle
Eredeti kiadás : 2010
Magyar cím : A Harmadik Birodalom krónikája
Fordította : Babits Péter
Kiadó : Alexandra Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 408
80
Vidd hírét!
 
 

A Harmadik Birodalom elválaszthatatlanul összefügg Adolf Hitler nevével, így aztán Richard Overy brit történész ott kezdi a Birodalom krónikáját, ahol annak magja csírázni kezdett: 1923-ban, amikor az akkor még ismeretlen Hitler sikertelen puccskísérletet tett az államvezetés megdöntésére. Valójában még egy kicsit korábbra tekint, és néhány bekezdésben megmagyarázza az első világháború által teremtett helyzetet is, nagyon jól szemléltetve azokat az állapotokat, amelyek ideális táptalajt képeztek a szélsőséges politikai mozgalmaknak, így a Nemzetiszocialista Pártnak. A Harmadik Birodalom szószerinti krónikája így egy kis előzménnyel és némi “epilógussal” egészül ki.

Overy hét fejezetre bontotta a krónikát, ebből az első a már említett előzmény, a hatalomhoz vezető út. Az 1923-1933 közötti időszakot nem szokás a Harmadik Birodalomhoz kötni, de nagyon fontos események követték egymást, és ezek nélkül nehezen érthető meg az, hogy “miként tudott ez az ősi és dicső kultúrális örökséggel büszkélkedő, civilizált viselkedéséről híres, európai nemzet kitermelni egy ilyen erőszakos és barbár könyörtelenségekre képes diktatúrát.” (7. o.) Több tényező is közrejátszott abban, hogy a szélsőségek ideális táptalajra leljenek Németországban, ezek közül az egyik az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződés volt, a másik az 1920-as évek elejének gazdasági válsága, hogy csak kettőt említsek – Overy részletesen elemzi mindezt A hatalomhoz vezető út 1923-1933 c. fejezetben.

A második fejezet a Birodalom kiépítésével foglalkozik, ez az 1933-1934-es időszak; Hitler 1933-as hatalomra jutásával kezdi, szól a Reichstag felgyújtásáról, a könyvégetésekről, az egypártrendszer kialakításáról, a titkos fegyverkezésről és a közhangulat fokozatos romlásáról. A Führer-állam 1935-1936 c. fejezetben leginkább azt fejtegeti, miként vált oly erőssé Hitler személyi kultusza; 1936-ban Berlinben nyári olimpiai játékokat is rendeztek, és a német fővárosba érkező sportolók, újságírók és szurkolók nem látták azt, ami a felszín alatt fortyogott. Berlin egy békés és rendezett város képét mutatta, de közben Hitler már a háborúra készült (már megköttetett az angol-német haditengerészeti egyezmény, amely gyakorlatilag lehetővé tette Németország újbóli fegyverkezését), ekkor már életbe léptek a nürnbergi törvények (amelyek a zsidók jogait korlátozták), újabb és újabb koncentrációs táborok születtek és pár héttel a nyári játékokat követően az olimpiai falut kaszárnyává alakították át.

Az új rend kialakítása 1939-ig tartott, de időközben Hitler megindította hódító háborúit. Ausztriát 1938 márciusában még lövés nélkül kebelezte be, a csehszlovákiai Szudéta-vidékre szintén különösebb nehézségek nélkül vonult be, és rávetette a szemét Lengyelország korábbi német területeire, majd 1939. szeptember 1-jén csellel megtámadta Lengyelországot. A krónika végigköveti a második világháború fontosabb mozzanatait, a világégést mindvégig inkább német oldalról ábrázolja, de Overy (szerencsére) nem áll meg ott, amikor a szövetségesek 1945. május 23-án (több mint három héttel Hitler halála után!) feloszlatták Karl Dönitz kormányát is. Az utóhang a könyvben a Harmadik Birodalom örökségével foglalkozik, és ez a könyv egyik legérdekesebb fejezete, hisz erről hetekig lehetne szünet nélkül beszélni. Nem is annyira a nürnbergi per az érdekes része ennek a korszaknak, és nem az, ahogyan a szövetségesek nagyon rövid idő alatt ellenfelekké váltak, kettéosztva ezzel Németországot, hanem az, ahogyan a németek az elkövetkező évtizedek során szembesülni kényszerültek a múltjukkal, szüleik, nagyszüleik tetteivel.

A szerző: Richard Overy brit történész

Az egyes fejezeteket a szerző (és a szerkesztő) rengeteg fotóval tűzdelte tele, a fényképekhez minden esetben magyarázatot, képaláírást társított; a krónikát rövid biográfiák teszik teljessé, de eredeti naplójegyzetek, emlékiratok, jegyzőkönyv-kivonatok is kerültek a könyvbe – ezek nagyon érdekes formát kaptak, úgy néznek ki, mintha korabeli, megsárgult papírok másolatai lennének. A krónikát szinte kétoldalanként töri meg egy-egy kiemelt szövegrész, amelyben a szerző érthetően, röviden, lényegretörően magyaráz valamilyen fontos történést vagy fogalmat – például Skandinávia megszállását, Leningrád ostromát, a varsói felkelést vagy a Szudéta-vidéket. A könyv végére korrekt bibliográfia valamint név- és tárgymutató került, ez utóbbi nagy segítséget jelenthet, ha valaki egy névre vagy fogalomra keresne rá a könyvben. Az egész kötet praktikus, hasznos és nagyon jól használható alternatív történelemkönyvként. A csomagolás csillagos ötöst érdemel: az egész könyvet fényes papírra nyomtatták, vannak benne eredeti, ritka, színes fotók, a kötet keménykötést és borítóvédőt kapott, ezen nem spórolt a kiadó.

A kötet egyetlen, ám annál nagyobb hiányossága a térképek, és az egyenesen idegesítő tud lenni, ha oldalról oldalra különböző védelmi vonalakról, frontvonalakról, területek, városok, falvak és öblök bekebelezését célzó hadműveletekről, visszavonulási útvonalakról, hadosztályok állásairól és kiszögellésekről olvasunk, de sehol egy térkép, amin a szöveggel párhuzamosan ellenőrizhetnénk, hogy hol is tartunk éppen.


Vidd hírét!