Alex Miller nagysikerű és világszerte népszerű író, akit az tesz olyan különlegessé, hogy lenyűgöző érzékenységgel ír a hétköznapi emberek magánéletének rejtelmeiről. Ő maga vallja meg ebben a regényben, hogy leginkább mások történetei isnpirálták a könyveit, azok adnak igazán ihletet számára. A Lovesong megírásakor egy egyszerű szerelmes regényt szeretett volna írni. A lánya erre azt mondta: „A szerelem soha nem egyszerű. Ezt te is nagyon jól tudod, apa.” Ez a mondat megjelenik a könyvben is, ahol ugyancsak a lánya mondja neki, mintegy előrejelzésképp a történetet illetően. A könyv cselekménye két szálon fut: egyrészt az író, egyes szám első személyben mesél a könyv alakulásának folyamatáról, másrészt pedig maga a történet bontakozik ki fejezetről fejezetre.
De még mielőtt tovább mennénk, itt szeretném kihangsúlyozni, hogy az én véleményem szerint a könyv nem az a fajta szerelmes regény, amit a cím sejtetni enged. Valóban elmeséli Sabiha és John szerelmének történetét, ám nem ez a regény leglényegesebb eleme. A fő szálat a főszereplőnő anyai vágya, anyai ösztönei képezik; a cselekményt, a történéseket Sabiha gyermek utáni vágya és harca befolyásolja, alakítja. A Végzetes szerelem Párizsban alcím pedig nem egyértelmű számomra: nem tudnám megmondani, hogy a főszereplő házaspár szerelmére utal-e, ami nem végzetes, vagy pedig egy bizonyos mellékszereplő szerelmére a főszereplőnő iránt, ami viszont végzetes, de szerintem mellékes.
Az író szerint minden történet egyfajta gyónás, és minden történet csak addig a miénk, amíg át nem adjuk másnak. A Lovesong John és Sabiha története. John pedig elkezdi elmesélni történetüket az írónak, ami egyre inkább gyónásra hasonlít. Az író lesz a tökéletes hallgatóság John számára, nem kérdez és nem szól közbe, csupán reménykedik a folytatásban. Sőt, az is lehet, hogy John nem is neki mesél, csupán önmagának – hogy végre megérthesse történetük mély összefüggéseit, és tovább léphessen.
Sabiha és John története Párizsban játszódik, pontosabban Párizs egyik külkerületében, amely nem az a hely, ami az ember eszébe jut, ha Párizst hallja. Az eső elől menekülve John a Café Chez Domban keres menedéket, ahol találkozik Sabihával, az egzotikus szépségű lánnyal, a megözvegyült tulajdonosnő unokahúgával. Sabiha azért ment Tunéziából Párizsba, hogy átsegítse nagynénjét a gyászon, és segítse őt visszaköltözni hazájába, ám a sors úgy hozta, hogy ott maradt és Houria halála után is tovább vezette a vendéglőt, immár férjével, Johnnal közösen. Párizst azonban egyikőjük sem tekintette otthonának, és egyikőjük sem szeretett volna ott maradni, mindketten haza vágytak: Sabiha Tunéziába, John pedig Ausztráliába. Az évek pedig csak egyre múltak, Sabiha hőn áhított kislánya nem született meg, ők még mindig Párizsban éltek, szerelmük pedig belefásult a küzdelmes mindennapokba. Sabiha a változó kor küszöbén drasztikus lépésre szánta el magát álmai megvalósulásáért.
Mindezeket John évekkel később, Ausztráliában meséli el az írónak. Az író pedig lelkesen hallgatja a férfit, találkozásaikról hazaérve pedig jegyzeteket készít, hogy végül megírhassa a történetüket. John és az író között kialakul egyfajta barátság, amelytől mindketten kaptak valamit: John felszabadult a történetük terhe alól, azáltal, hogy átadhatta azt író barátjának, és végre úgy érezte, rájött, mihez kezdhetne az életével – ő maga is író szeretne lenni; az író pedig kapott egy történetet, amelyet megírhatott, és átadhatott az olvasónak. Így született meg a Lovesong, amely Ausztráliában 2011-ben az év könyve lett.