Jeff Lindsay: Dupla Dexter

Írta : Jeff Lindsay
Eredeti cím : Double Dexter
Eredeti kiadás : 2011
Magyar cím : Dupla Dexter
Fordította : Farkas Veronika
Kiadó : Agave Könyvek
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 344
75
Vidd hírét!
  •  
  •  

Dexter Morgan nem egy átlagos sorozatgyilkos. Nappal bejár dolgozni a Miami Rendőrkapitányságra, ahol vérfoltelemzőként tevékenykedik, az este beálltával viszont hobbijának hódol: gyilkosokra vadászik. Áldozatául azon gyilkosok, bűnözők esnek, akiknek sikerült az igazságszolgáltatás karmai közül kiszabadulniuk. Vajon sikerül-e ez alkalommal is „bírósága” elé állítania egy újabb bűnözőt, netán ő kerül a kivégzőasztalra?


„Ma van az este.” Most is a fülembe cseng Dexter Morgan (a tévésorozatból!) ismert mondata, amint nekivág az éjszakának, hogy egy újabb, a társadalomra veszélyes bűnözőt tegyen ártalmatlanná, majd a tengerbe dobálja gondosan felszabdalt testrészeit. Jeff Lindsay sikersorozatának újabb részét úgy vehettem a kezembe, hogy a könyv alapján készült, nagy népszerűségnek örvendő tévésorozat hat évadát magam mögött tudtam. Ily módon könnyedén rajzolódtak ki előttem a szereplők alakjai, a helyszínek, a környezet, ahol a történések zajlottak. Be kell vallanom, hogy a filmvászonra vitt történet teljesen függővé tett, rabjává váltam a sorozatnak. Abszurd kijelentésnek tűnik, de már a történet elején szimpatizáltam Dexter Morgan sorozatgyilkossal. Jeff Lindsaynek sikerült egy olyan karaktert megrajzolnia, akivel az olvasó (vagy a néző) szimpatizál, annak ellenére, hogy gyilkosok iránt viszonylag kevés alkalommal tanúsítunk együttérzést. Mindezt a rokonszenvet erősíti, hogy főhősünk egy többé-kevésbé nemes cél érdekében cselekszik, felhasználva a munkahelye által kínált lehetőségeket.

Mint mondtam, a filmsorozat rajongója vagyok, így nagy elvárások közepette lapoztam fel a könyvsorozat hatodik részét, remélve, hogy hasonló élményt nyújt majd a sztori írott változata is. A Dupla Dexterben egy ismeretlen alak szemtanúja lesz annak, amint Dexter kivégez egy pedofil gyilkost. Főhősünket egyáltalán nem teszi boldoggá a felfedezés, miszerint valaki rájött ténykedéseire, sőt mi több a későbbiekben is megfigyelés alatt tartja, majd utánozni kezdi módszereit. Dexter tudatában van, hogy a Tanú a későbbiekben veszélyt jelenthet magánéletére és családjára egyaránt.

Mindeközben egy őrült gyilkos tartja rettegésben a Miami Rendőrséget, aki kizárólag a rend őreire vadászik és sajátos módon végez áldozataival: kalapáccsal veri szét őket, ügyelve, hogy ne ejtsen nyílt sebeket, és az áldozat minél hosszabb ideig szenvedjen. Dexter Morgan természetesen segít Deborah Morgan parancsnoknak (Dexter húgának) felgöngyölíteni az ügyet, ám túlságosan könnyen sikerül elcsípni a gyilkost. Krimiről lévén szó, kissé keserű szájízzel veszi tudomásul az olvasó, hogy ilyen hamar ment a dolog. Meglátásom szerint az író szándékosan fogta rövidre a kalapácsos gyilkos esetét, hogy minél jobban előtérbe helyezhesse a Dexter kontra Tanú párbajt. Párbajról beszélünk, ugyanis mindketten azon ügyködnek, hogy minél hamarabb kés alá kerüljön a vetélytárs.

Az események előrehaladtával az volt az érzésem, hogy a Tanúnak előnyösebb a helyzete főhősünkkel szemben, mivel gondtalanul szövögetheti diabolikus terveit. Dexter esetében ez nem ilyen egyszerű: családja van, amelyet nem zárhat ki teljesen az életéből, törődést kell tanúsítania irántuk, még akkor is ha Dexternek nincsenek érzései. Mert ugye nincsenek, legbizalmasabb barátja a saját énje, a Sötét Utas. Ráadásul a munkahelyén sem mennek simán a dolgok: a felettese kollégája meggyilkolásával vádolja, és felfüggesztik az állásából a nyomozás végéig. Kényszerszabadsága keresztülhúzza terveit, ám ez az időszak pontosan alkalmas arra, hogy a Morgan család új, tágasabb házat nézzen ki magának. Ez elsősorban a felesége vágya, amibe Dexter kénytelen beleegyezni. Key Westbe utaznak, ahová természetesen a Tanú is követi őket, hogy végre leszámolhasson Dexterrel.

A Dupla Dexter önálló regényként is izgalmas, tartalmas olvasmányt nyújt az olvasónak, amennyiben annak sikerül letisztáznia pár dolgot: például azt, hogy ki az a Sötét Utas és hogyan alakult ki Dexternek ez a hobbija. Negatívumként említeném meg az író stílusát: sok esetben nagyobb figyelmet szentel a Dexterben lezajlódó eseményekre, amint saját gondolataival van elfoglalva. Mindez azt eredményezi, hogy a főhőst körülvevő dolgokról kevesebbet, olykor minimálisat tudunk meg, pedig vannak olyan karakterek, amelyek részletesebb leírást érdemelnének: például Deborah Morgan, Vincent Masuoka. A hatodik rész ezekkel együtt is hozza a várt izgalmakat, fordulatokban sincs hiány, Jeff Lindsay kiváló humora pedig jó fűszer a fentiek keverékéhez.


Vidd hírét!
  •  
  •