Kristina Ohlsson 1979-ben született a dél-svédországi Kristianstadtban. Most Bécsben él és dolgozik, mint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet terrorizmusellenes szakértője. Korábban a Svéd Titkosszolgálatnál, a Svéd Külügyminisztériumban, valamint a Svéd Nemzetvédelmi Egyetemen tevékenykedett, ahol a Közel-Kelet és az Európai Unió külpolitikájának szakértője volt. Most magyarul is megjelenő regénye a Fredrika Bergman-sorozat első kötete.
A regény cselekménye azzal veszi kezdetét, hogy a Göteborgból Stockholmba tartó expresszvonatról elrabolnak egy kislányt. A rablás senkinek sem tűnik fel, még a szemfüles utaskísérő figyelmét is elkerüli az eset. A vonat beérkezése után azonnal a fővárosi pályaudvarra siet Alex Recht felügyelő és társa, Fredrika Bergman bűnügyi elemző. Alex, rendőri tapasztalatára alapozva, úgy véli, ismét egy szokványos gyerekrablással van dolguk, ám hamarosan kiderül, hogy komolyabb az ügy. Mindössze két nap telik el, amikor megtalálják a kislány holttestét egy umeai kórház bejáratánál, a homlokán egy felirattal: „Nem kell!”
A rendőrség gyanúja a legvalószínűbb elkövetőre terelődik, ám a műfaj kedvelői joggal sejthetik, hogy nem ő a tettes, hisz milyen krimi az, ahol a legnyilvánvalóbb személy az elkövető? Igazából gyanúsítottak sincsenek, az írónő csak sejtetni engedi, hogy némely szereplőnek köze lehet a bűntetthez.
A történet izgalmasan kezdődik, s Kristina Ohlsson a folytatásban sem hagyja egy pillanatig sem lankadni az olvasó figyelmét. Folyamatosan adagolja az információkat, a történet könnyedén, érthetően tárul az olvasó elé. A szereplők megismertetése ugyancsak az írónő tehetségét dícséri, kellő figyelmet szentel azok bemutatására, s közben nem vesz el a részletekben. A szereplők magánéleti eseményei elengedhetetlenek, ám nem képezik a cselekmény fő részét. A regény főszereplője Fredrika Bergman bűnügyi elemző, aki nem rendelkezik ugyan kellő tapasztalattal a nyomozásokat illetően, ám elhivatottsága és jó megérzései révén ígéretes karrier elé tekint. Olvasás közben az volt az érzésem, hogy – bár ő a sorozat névadója – mégsem Bergman a regény főszereplője. Jobban megfogott Peder Rydh nyomozó (Fredrika munkatársa) személye, családi problémái miatt rokonszenvesebbnek tűnt.
Kristina Ohlsson remekül szövi a cselekményt, az olvasó figyelme nem lankad, hiszen mindig újabb és újabb fordulatot vesz a nyomozás. Utólag okos az ember: innen visszatekintve az egész ügy roppant egyszerűnek tűnik, a rejtély megoldásakor felszisszen az olvasó: hát persze! Ám menet közben Ohlsson annyira megvezeti az embert, hogy mindvégig valaki másra gyanakszunk.
Kristina Ohlsson saját bevallása szerint hétévesen már mesekönyveket írt, amelyeket a későbbiekben elbeszélések követtek. A Mostohák című detektívregényét Svédországban 2009-ben adták ki, ahol nagy sikernek örvendett. Magyar fordítása 2012-ben készült el, s az Animus Kiadó gondozásában jelent meg. A puhakötésű, ám igényes kivitelezésű könyv megállja a helyét az elhíresült skandináv krimik-sorozatban, a műfaj kedvelőinek mindenképp kötelező darab.