Így kapott Nobel-díjat Steinbeck

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

A Svéd Akadémia 50 évre titkosítja az irodalmi Nobel-díj körüli eljárást: a jelöltek névsora sem publikus, ahogy azt sem lehet tudni, hogy a zsűri milyen mértékben értett egyet a győztes személyét illetően. Aztán 50 évvel később lehull a lepel, és így évente kiderül valami a fél évszázaddal korábbi döntésről. 1962-ben az amerikai John Steinbeck kapta a legrangosabb irodalmi elismerést – mint az január 2-án kiderült, Robert Graves és Lawrence Durrell brit írók, a dán Karen Bilxen és a francia Jean Anouilh voltak még esélyesek, bár az archívumok tanúsága szerint 1962-ben egyikükkel sem volt maradéktalanul elégedett a bizottság.


Steinbeck a Nobel-díjat a Svéd Akadémia akkori indoklása szerint „…realisztikus és nagy képzelőerejű írásaiért” kapta, „melyek szimpatizáló humorral és éles társadalmi meglátással párosulnak”, bár a most publikussá vált archívumok szerint tulajdonképpen egy sor (a díjra) alkalmatlan író közül választották ki a legmegfelelőbbet. Henry Olsson, a Nobel Bizottság akkori tagja fel is jegyezte: “nincsen egyértelmű esélyese a Nobel-díjnak, és a bizottság nincs irigylendő helyzetben.” Robert Graves-t például maga Olsson zárta ki, mert – bár írt néhány történelmi témájú regényt – elsősorban költőként tartották számon, és Olsson vonakodott angolszász költőt díjazni Ezra Pound halála előtt; úgy vélte, hogy Poundnál nagyobb költő nem létezik.

A dán Karen Bilxen 1962 szeptemberében elhunyt, így az ő nevét kihúzták a listáról; Lawrence Durrell sem felelt meg a bizottságnak, úgy vélték, hogy Alexandriai négyes c. tetralógiája nem elégséges ahhoz, hogy irodalmi Nobel-díjjal jutalmazzák, de feljegyezték, hogy figyelemmel kísérik a munkásságát az elkövetkező években. Durrell neve 1961-ben is felmerült, de akkor azért vetették el, mert rögeszmésen foglalkozott az erotikus töltésű bonyodalmakkal. Az nem világos, hogy a francia Jean Anouilh-t miért zárták ki – 1960-ban Saint-John Perse költő kapta a díjat, és 1962-ben már felfigyeltek Jean-Paul Sartre-ra (ő végül 1964-ben kapta meg a díjat), s lehet, hogy a bizottság úgy tartotta, hogy éppen elég ennyi francia a nyertesek névsorában.

Nem maradt más, mint Steinbeck. Előtte már nyolcszor jelölték, és úgy vélték, hogy legfontosabb munkáit már megírta: az Egerek és emberek 1937-ben jelent meg; az Érik a gyümölcs 1939-es regénye; A gyöngyszemet 1947-ben írta; az Édentől keletre című regényét 1952-ben adták ki. A mérleg nyelvét az Akadémia állandó titkára, Anders Österling billenthette  Steinbeck javára, amikor azt mondta, hogy az 1961-es Rosszkedvünk tele c. regényével bebizonyította, hogy méltó utódja Sinclair Lewisnak és Ernest Hemingwaynek.

A bizottság döntését nagyon sokan kritizálták, egy svéd napilap “az Akadémia egyik legnagyobb tévedésének” titulálta Steinbeck díjazását, és a The New York Times sem volt elégedett az 1962-es irodalmi Nobel-díj nyertesével. Maga Steinbeck is úgy érezte, nem jogos a bizottság döntése, amikor az újságírók megkérdezték, hogy úgy érzi-e, hogy megérdemelte, így válaszolt: Őszintén, nem.

Forrás: The Guardian; Fotó: SVT Bild


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •