Portré: Jane Austen

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Jane Austen 1775. december 16-án született a Hampshire megyei Steventon faluban. Édesanyja Cassandra Austen, édesapja George Austin, anglikán plébános volt. Bár édesapja tiszteletesként jól keresett (évente 600 angol font volt a bevétele), mégsem számítottak tehetős családnak, ugyanis nyolcan voltak testvérek, Jane volt a hetedik a sorban. Öt bátyja, egy nővére és egy öccse volt. Akárcsak Mr. Bennet a Büszkeség és balítéletből, apjuk sem tudott volna lányainak sok hozományt adni. Ettől függetlenül életét egy szorosan összetartó család részeként élte le.


Elsősorban édesapjától és bátyjaitól részesült taníttatásban, majd 1783-ban nővérével, Cassandrával Oxfordba költöztek az egyik nagybátyjuk testvéréhez, hogy tanulhassanak; 1785 és 1786 között a readingi Abbey kollégiumba íratták őket, amely hasonlóságot mutat az Emma regényében szereplő Mrs. Goddard iskolájával. Édesapja hatalmas könyvtárának köszönhetően, valamint a ténynek, hogy családjukban támogatták az olvasás élményét, Jane is úgy nőtt fel, hogy sokat olvasott. Nagyon jól ismerte a 18. századi regényeket, egyaránt szerette a komoly és népszerű irodalmat, kedvencei közé tartoztak Fielding és Richardson regényei, valamint Fanny Burney írásai.

Kamaszkorában kezdett el írni, változatos irodalmi formákkal kísérletezve, mint például a levélregény, történetek, vers, amelyeket aztán elhagyott, és alaposan kidolgozott könyvek megírásába kezdett. Így született meg az Értelem és érzelem 1811-ben; a Büszkeség és balítélet 1813-ban; A mansfieldi kastély 1814-ben; az Emma 1815-ben; valamint a posztumusz kiadott Meggyőző érvek és A klastrom titka.

Jane soha nem ment férjhez. Bár fiatalon eljegyezték egymást Harris Bigg-Witherrel, az eljegyzést később felbontották. Legjobb barátnője és bizalmasa nővére, Cassandra volt, aki szintén házasság nélkül halt meg. Jane azonban szerette a társasági eseményeket, korai leveleiben partikról, táncokról, játékokról tesz említést. 1800 vége fele édesapjuk úgy döntött, hogy visszavonul Bath-ba, akit a rá következő évben családja is követett. 1805-ben, édesapjuk halála után Jane édesanyjával, Frank bátyjával, és annak feleségével Southamptonba költöztek, ahol 1809-ig éltek. Azután Chawton következett, ahol Edward bátyja egy kis családi házat bocsájtott rendelkezésükre.

Jane Chawtonban visszavonultan élt. Súlyos betegségben, az Addison-kórban szenvedett, ami akkor még ismeretlen és gyógyíthatatlan volt az orvosok számára. Betegségének következtében bőre elfeketedett, betegségének elhatalmasodása után már nem járt emberek közé. 1817-ben a gyógyulás reményében még Winchesterbe utazott, ám betegsége már annyira előrehaladott volt, hogy július 18-án meghalt. Július 24-én temették el a winchesteri székesegyházban.

A korára jellemző általános romantika túlzásaival szembefordulva Jane a kritikai realizmus műfajában remekelt, amellyel a 19. század első felében a műfaj egyik úttörőjévé vált. Talán ennek köszönhető a tény, hogy Jane Austen nem tartozott korának legnépszerűbb írói közé – 1818  és 1831 között egyetlen regényét sem nyomtatták újra angolul –, általánosságban véve pedig nem tartották túl nagyra, mint regényírót. Amit azonban kortárs írói is nagyrabecsültek Austen írásaiban az a hitelesség, ahogyan a valós életet bemutatta – ellentétben a kor szenzációhajhász írásaival.

Regényeiben nem lépte túl saját tapasztalatainak körét, az angol vidéki élet eseménytelen világát, ám olyan hétköznapi természetességgel ábrázolta mindezt, amellyel a romantika minden kelléke túlzásnak hatott. Írásainak sajátossága az illúziótlanság, amely szintén ellentétben áll korának kedvelt pompájával és hazugságaival. Jane humora azonban megóvja egyszerűségét, őszinteségét és illúziótlanságát attól, hogy írásai keserűvé váljanak.

Írásainak középpontjában házassági bonyodalmak állnak, szerepelői pedig többnyire erkölcsileg erős nők. Ám a történetek nemcsak a nők világát ábrázolják, Austen pedig nem áll sem a nők, sem a férfiak, csak az értelem oldalára. Jane Austen főhősnői valójában nem szerelmes természetű nők, a házasságok pedig nem vonzalom, hanem sokkal inkább erkölcsi megfontolás és társadalmi valamint intellektuális összeillés alapján köttetnek.

Jane Austent nemcsak korával ellentétes szemlélete teszi különlgessé, hanem írói stílusa is. Úgy szól az olvasóhoz, mintha meghitt baráti körben beszélgetne, ezáltal pedig az intimitás varázsát nyújtja az olvasónak. Művészetének lényege továbbá az arány, az elrendezettség, a feszes kompozició, valamint a humor és az ironikus látásmód.

Regényeit többszörösen megfilmesítették, TV-filmként, mini-sorozatként és sorozatként egyaránt. Az első adaptációra 1940-ben került sor, az MGM a Büszkeség és balítéletet vitte vászonra. A BBC az 1970-es években tévésorozatainak világát és karaktereit is a Jane Austenéhez igazította, az 1990-es években pedig megszülettek minden idők legsikeresebb feldolgozásai: az Ang Lee rendezte Értelem és érzelem c. mozifilmmel nehéz lesz versenybe szállni, ahogyan a BBC 1995-ös minisorozatával is, amelyben az Oscar-díjas Colin Firth alakította a Büszkeség és balítéletből Mr. Darcy-t.

Forrás: Pemberley.com, Literatura.hu, Wikipédia


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •