Az amerikai születésű Peter Hessler először 1996-ban, a Békehadtest önkénteseként került Kínába. Kétéves küldetése lejárta után szabadúszó újságíróként dolgozott többek között a Wall Street Journalnek és a National Geographicnak. Kína országútjain című könyve immáron a harmadik kötet, amelyben az ázsiai országban eltöltött időszakokról, kalandozásokról mesél. Korábban megjelent írásai a Két év Kínában, a Jangce partján (2001), amelyért Kiriyama-díjat kapott (olyan művek részesülnek ezen díjban, amelyek az ázsiai, illetve a Csendes-óceán térségi országokat emberközelibb megvilágításban tüntetik fel), valamint a Jégcsontok (2006).
Peter Hessler ez alkalommal úgy dönt, autóval indul felfedező útra a világ legnépesebb országában. Figyelmen kívül hagyva a pekingi autókölcsönző belső szabályzatát, miszerint a fővárost tilos elhagyni a bérelt autóval, Hessler kilométerek százait róva jár-kel az országban, nem kis feltűnést keltve Cherokee márkájú terepjárójával, főként a fővárostól északra eső vidékeken. Kalandozása két szakaszból áll: egy őszi és egy tavaszi útból. Az első etap során észak-nyugatnak indul, hogy szemügyre vegye a Nagy Fal bizonyos szakaszait, valamint betekintést nyerjen az itt lakók falusi életébe. A második út tavasszal veszi kezdetét, ezúttal az úti cél Kína déli része, a hirtelen jött iparosodás fellegvára.
Ha az olvasó fellapozza a könyvet, rögtön szembesül annak tartalmi felépítésével: Hessler nagyon találóan osztotta három fejezetre művét, felkínálva az olvasónak, hogy átfogó képet kapjon a világ egyik legrégebbi kultúrájáról. A fal, A falu és A gyár című részek nem is foglalhatják össze jobban az ázsiai ország történetét, történelmét. A szerző megfigyelései során a történelmi hátteret is szem előtt tartja, így próbálva megértetni számos jelenséget az olvasóval.
Szinte egyetlen Kínával kapcsolatos történet sem hangozhat el anélkül, hogy szót ne ejtenénk a hatalmas kulturális örökséget képező építményről, a Nagy Falról. Kína történelme elválaszthatatlan attól az építménytől, ami állítólag látszik az űrből. A szerző szerint ez tévhit. Ugyancsak téves az a felfogás (leginkább a nyugatiak képzeletében), miszerint a Fal egy egységes, megszakítások nélküli építmény. Hessler ezt nevezi „nyugati egyszerűsítésnek.”A Nagy Falat több uralkodó dinasztia építtette, nem képez folytonos vonalat és főként a barbár törzsek ellen védő erődítménynek szánták.
Az említett építmény az ország északi részén vonul végig, bizonyos szakaszok megtekintésekor a szerzőnek alkalma volt betekinteni az itt élő falusi emberek életébe. Az északi régiókra a falusi berendezkedés jellemző, ez képezi az ország szegényebb, kietlenebb részét. Ezen vidék lakói a kemény élethez szoktak, a kilátástalan helyzet miatt itt a legmagasabb az elvándorlási ráta. Hessler meg is jegyzi: „Aki arra vállalkozik, hogy átutazik Kínán, az az emberiség legnagyobb népvándorlásának közepébe cseppen.” Az utóbbi időszakban kialakult nagymértékű lakhelyváltoztatás annak tudható be, hogy az ország déli része rohamos ipari fejlődésen megy keresztül, optimálisabb megélhetési lehetőséget kínálva az egyre elszegényedő rétegeknek. Falvak százai néptelenednek el, újabb városok bukkannak fel és gyarapodnak. Hessler a könyv harmadik részében ennek a folyamatnak a szemtanúja, kíváncsiskodó újságíróként alkalma adódik betekintést nyerni egy vállalkozás létrehozásába.
A könyv műfaji besorolását illetően útikönyvnek, utazási naplónak tekinthető. Az író nemes egyszerűségével, emberközeli magatartásával könnyedén belopja magát az olvasó szívébe. Viselkedési modora ugyancsak előnyére válik utazgatásai során, az emberek barátsággal közelednek hozzá, annak ellenére, hogy „idegen”.
A szerző bevallása szerint a könyv anyagának nagy részét saját megfigyelései képezik, de publikációkat és szakértőkkel folytatott beszélgetéseket is alapul vett. A könyv végén található jegyzeteket személy szerint hasznavehetetlennek tartom, ugyanis olvasás közben semmi utalás nincs arra, hogy éppen hátra kellene lapozni további információkért. Ugyancsak hiányoltam a részletesebb, illusztratívabb térképeket. A könyvben szerepel ugyan három térkép, mindegyik fejezet elején egy, de számomra nem mindig volt világos, hogy a szerző épp melyik pontján tartózkodik az országnak. A kemény táblájú könyv kiváló minőségű, amint azt a Park Kiadótól megszokhattuk. Ugyancsak a kiadó munkáját dicséri, hogy több mint 400 oldalon egyetlen elírást sikerült felfedeznem.
Mindent egybevetve a Kína országútjain című könyv remek olvasmány mindazok számára, akik betekintést szeretnének nyerni Kína történelmébe, az ott élő emberek életvitelébe.
Ha felkeltette az érdeklődésedet a könyv, lapozz bele!