Noha elsősorban western-regényeinek és -novelláinak köszönhetően vált ismertté, Louis L’Amour írt történelmi regényt, sci-fit és verseket is. Louis Dearborn LaMoore néven született 1908. március 22-én. Ő volt a család hetedik, egyben utolsó gyereke. 
15 éves koráig az észak-dakotai Jamestownban laktak, egy közepes méretű gazdálkodó közösségben. Az apa, Dr. Louis Charles LaMoore állatorvos volt, 1882-ben érkezett Dakotába. Egy ideig állami ellenőrként ő igazolta a környéken átszállított marhák egészségi állapotát. L’Amour kisfiúként szemtanúja volt az Észak-Datokából és Montanából keletre, a piacra vonuló marhapásztorok seregének, akik marhavagonokban szállították eladni a jószágot. Az apja a későbbiekben mezőgazdasági gépeket árult, aztán aratóembereket toborzott és foglalkoztatott, de betöltött különböző pozíciókat a helyi- és az állami igazgatásban is.
A kis Louis népének történelmét a nagyapjától, Abraham Truman Dearborntól tanulta meg, az öreg mesélt neki a nagy csatákról, katonaként a polgárháborúban és az indiánháborúkban átélt kalandjairól. A család szerény könyvtárral rendelkezett, de Louis egyik nővére, Edna a közeli Alfred Dickey Könyvtárban dolgozott, így aztán a legkisebb fiú sok időt töltött a könyvek között. Itt ismerkedett meg Robert Louis Stevenson, Jack London és Edgar Rice Burroughs műveivel. A család minden egyes tagja rendkívül intelligens ember volt, és valamennyien hozzájárultak Louis személyiségének fejlődéséhez is; Emmy Lou nővére (akivel 1918-ban a spanyol nátha végzett) olvasni tanította, az apjától megtanult bánni az állatokkal, hinni a kétkezi munkában és abban, hogy minden akadály leküzdhető. Edna és az édesanyjuk a tanulás fontosságát hangsúlyozta Louis számára, Yale nevű bátyja az élet szeretetére tanította, John nevű örökbefogadott testvérük pedig a túlélésre.
A sorozatos bankcsődök romba döntötték a Középnyugatot is, és Louis családja vándorolni kényszerült. Hét évig járták az országot, ez idő alatt Louis dolgozott marhatenyésztőkkel Nyugat-Texasban, bálázta a szénát Új-Mexikóban, megfordult az arizonai, kaliforniai és nevadai bányákban, valamint az oregoni és washingtoni fűrésztelepeken. Munkái során a legkülönfélébb emberekkel találkozott, akik remek alapanyagként szolgáltak a későbbiek során regényalakjainak megformálásakor. Volt közöttük közönséges csavargó, hírhedt bandita, szövetségi marsall vagy rettegett bandavezér – az igazi amerikai 
Vadnyugat utolsó túlélői. A család végül Oklahomában telepedett le a harmincas évek elején, de ő előtte bejárta a fél világot: kereskedelmi hajók matrózaként megfordult többek között Angliában, Japánban és Kínában, Egyiptomban és Panamában. Tapasztalatai és az utak során megismert emberek történetei alapján később számos novellát és kisregényt írt.
Oklahomába való költözésüket követően változtatta a nevét LaMoorról L’Amourra, és úgy döntött, hogy megpróbálkozik az írással. Noha tizedikes korában otthagyta az iskolát, a tudásvágya csillapíthatatlan volt. Vándorlásai során állandóan a könyvtárakat és a könyvesüzleteket kereste, néha lemondott az ételről, hogy könyvet tudjon vásárolni a megspórolt pénzen. Azzal hencegett, hogy 1928 és 1942 között évente több mint 150 könyvet olvasott ki.
Előbb a költészettel próbálkozott, de egy kezdő verseiért akkoriban egy centet sem fizettek. Aztán novellákat írt, ezeket különböző újságoknak és irodalmi magazinoknak küldte el; először az Anything for a Pal c. elbeszéléséért kapott pénzt, a True Gang Life közel 8 dollárt fizetett érte. L’Amour ezt jelként értelmezte, és a ponyvairodalom felé fordította a figyelmét. A várva várt áttörés két év múlva következett be. A Gloves for a Tigert a Thrilling Adventures Magazine vette meg, és ezt követően gyors egymásutánban fizettek az írásaiért. Több műfajban alkotott, a legsikeresebb írásai egy csavargó teherhajó legényéségéről szóltak, amelynek bajkeverő kapitánya magára vonta egy brit titkosügynök figyelmét.
1942 nyarán bevonult a seregbe, ám a kora miatt a harcoló egységekhez nem, csak a szállítócsapatokhoz osztották be. Hadnagyi majd főhadnagyi rangot kapott, Németország és Franciaország területén biztosították az üzemanyagutánpótlást a fronton harcoló egységeknek. Néhány későbbi novellájában az itt szerzett tapasztalatait is papírra vetette. Amikor a háború végén hazatért az Egyesült Államokba, rádöbbent, hogy az irodalmi színtér megváltozott: a kiadók többé nem voltak kiváncsiak a kalandregényekre és -novellákra, az olvasóközönséget újabban a western- és a bűnügyi regény nyűgözte le.
Egy barátja tanácsára a western felé fordult. Los Angelesbe költözött, kibérelt egy szobát, és egyfolytában írt. Majdnem minden héten eladott egy novellát, de azokért továbbra sem fizettek túl sokat: átlagosan kevesebb mint 100 
dollárt kapott értük. Aztán az ’50-es évek eleje több tekintetben is változást hozott. A rádió és a televízió megjelenése, valamint a könyvkiadás kiszorította a piacról a magazinokat, és egyre nehezebb volt eladni az elbeszéléseket. L’Amour előbb a könyvkiadókkal kezdett dolgozni, majd – amikor a The Gift of Cochise c. műve alapján forgatott Hondo, John Wayne-nel a főszerepben mozisiker lett – a filmiparra fordította a figyelmét.
Így ismerte meg a feleségét, Katherine Elizabeth Adams színésznőt is. 1956-ban házasodtak össze; első gyerekük 1961-ben, a második 1964-ben született.
A 60-as évek nagyon gyümölcsöző időszaknak bizonyult Louis L’Amour életében. Ekkor írta a Sackett-sorozatot, könyvei és filmjei promoválása miatt sokat utazott. Országszerte könyvbemutatókra és előadásokra hívták, végre megállapodott egy kiadóval, és életében először saját házat vásárolt. A Bantam Booksnál végre elérte azt, hogy évente kettőnél több regényét is kiadják, s az eladások a korábbi számokat is túlszárnyalták.
Ha a 60-as évek volt a termékeny időszak, a 70-es évek jelentették a pénzügyi sikert. A Bantam Booksszal harminc könyvre szóló szerződést kötött, továbbírta a Sackett család történetét, a történetekbe elkezdte beleszőni a Chantry- és a Talon-nemzetségek históriáját is, és lassan körvonalazódni látszott egy hatalmas kitalált történet, amely egybefonódik az Egyesült Államok és Kanada valós történelmével. 1973-ban Los Angeles nyugati részébe költözött, és 65 évesen, életében először megérezte az anyagi biztonság és függetlenség ízét.
1968-ban a Down the Long Hills c. regényéért az Amerikai Western-írók Szövetsége Aranysarkantyú-díjban (Golden Spur Award) részesítette, Hondo és Flint c. regényeit pedig minden idők legjobb 25 western-regénye között tartják nyilván. Bendigo Shafter című regényével 1980-ban elnyerte a rangos Nemzeti Könyvdíjat a western-kategóriában – a díj érdekessége, hogy csak és kizárólag ebben az évben osztottak díjat ebben a kategóriában. 1982-ben Kongresszusi Arany Medállal jutalmazták (regényíróként ő volt az első, aki ezt az érmet megkapta), 1984-ben Ronald Reagan elnök pedig Szabadság Érdeméremmel tüntette ki. Az Egyesült Államokban 1981-re több mint 100 millió példányban fogytak a könyvei, amiért az Amerikai Western-írók Szövetsége Golden Saddleman-díjban részesítette, ezzel olyan szerzőket előzött meg, mint például James Michenes vagy a Nobel-díjas John Steinbeck. Halála előtt kevéssel értesítették őt is arról, hogy könyveinek eladott példányszáma meghaladta a 200 milliót is.
L’Amour egy 10 000 kötetes magánkönyvtárral rendelkezett, amelyet pénzügyi sikerei után duzzasztott ekkorára. Mindig is nagy érdeklődést mutatott a történelem és a régészet iránt, és úgy vélte, hogy írásai egyszerre tanítanak és szórakoztatnak. A tipikus L’Amour-hős a szerző fiatalkori énjére hasonlít: jó kedélyű, bátor kalandor. 
A történetei a dícső, régmúlt időket idézték, amikor a helyes és helytelen közötti különbség egyértelmű volt, s amikor a hőst a gonosztevőtől nyilvánvalóan meg lehetett különböztetni. L’Amour maga is gyakran öltözött úgy, mint regényhősei: kézzel varrott lábbelit, széles karimájú kalapot, bőrmellényt és bőrből fonott nyakkendőt viselt.
1988. június 10-én hunyt el tüdőrákban. A kaliforniai Glendale-ben helyezték örök nyugalomra. Önéletrajza 1989-ben jelent meg, ezt több olyan mű követte, amelyet előtte még soha nem adtak ki, és regényeinek sikere tovább élt a ’90-es években. A Dell útjára indította a Louis L’Amour Western Magazine-t, amelyben kéthavonta új western-írók novelláit, kisregényeit jelentették meg. A szerző örökségét ma a családja gondozza, regényeinek megfilmesítési jogait például a fia kezeli. A család létrehozott egy előkelő könyvklubot is, ahol többek között Louis L’Amour egyes műveinek eredeti, bőrkötéses kiadása olvasható. Könyveiből napjainkban is milliókat adnak el évente. Magyarul a ’90-es években jelent meg pár regénye, feltehetően mindenki olvasta vagy látta már a Két szekér arany vagy a Milo Talon lóra kap címűeket, amelyeket ma is be lehet szerezni egy-egy antikváriumból, ki lehet kölcsönözni valamelyik könyvtárból. Ezzel együtt a hazai könyvpiac nem szentelt elég figyelmet Louis L’Amournak, teljes életművének sajnos csak egy apró töredéke jutott el a magyar olvasókhoz.
Forrás: louislamour.com, biography.yourdictionary.com, wikipédia