George Washington volt az első, Thomas Jeffersont a nép embereként ismerték, Abraham Lincolnt a becsület megtestesítőjeként tisztelték, Richard Nixonnak Trükkös Dick volt a ragasztott neve, John Adamsnek Őkerekdedsége, ifjabbik Bushnak símán csak W, de az Egyesült Államoknak volt már olyan elnöke is, akinek még gúnyneve sem volt. Hahner Péter munkája hiánypótló mű; olyan, mint egy jól megszerkesztett szótár, az ember mindig választ kap a kérdésére, ha leveszi a polcról, és belelapoz.
A szerző a bevezetőben az amerikai alkotmányról, az elnökválasztásról és a törvényhozásról közöl néhány fontos információt, az amerikaiaknál ez utóbbi kettő ugyanis teljesen másképp működik, mint nálunk, vagy úgy általában az európai államokban. Úgy éreztem, hogy talán itt mérte a leginkább szűken az információt a szerző, véleményem szerint az elektor fogalmát kicsit jobban is körbe lehetett volna járni – de ez mindössze nyolc oldalt tesz ki a könyvből, és utána rögtön belevethetjük magunkat az Egyesült Államok történetébe, az elnökökről készített összeállítások pedig feledtetnek mindent.
Az USA elnökeiről kronológiai sorrendben ír, az egyes elnököknek átlagosan 6-9 oldalt szentel. Egy rövid bekezdésben velős jellemzést kapunk az illető államférfiról, majd születéséről, származásáról, neveltetéséről, tanulmányairól, politikai pályájának kezdetéről vagy az azt megelőző időszakról ír, de több elnök esetében arról is képet kapunk, hogy elnöksége előtt milyen pozíciót töltött be egyik vagy másik pártban, milyen törvények ellen vagy mellett kardoskodott, hogyan választották meg, elnöksége alatt milyen fontos intézkedések fűződtek a nevéhez, a végén egy szakasz pedig az elnöksége utáni időszakról szól. Mindegyik elnökről van egy fekete-fehér fotó, és szinte mindegyikhez kapcsolódik egy olyan érdekesség, amely az elődjeire nem volt jellemző, vagy amiben ő bizonyult az elsőnek. Így például William Henry Harrison, a kilencedik (1841) volt az első elnök, aki hivatali idejében hunyt el, és mindmáig ő az egyetlen elnök, akinek az unokája is elnök lett; William McKinley, a huszonötödik elnök (1897-1901) volt az utolsó olyan elnök, aki még harcolt az Unió és a Konföderáció csatáiban; Theodore Roosevelt, a huszonhatodik elnök (1901-1909) volt az első amerikai elnök, aki járt Magyarországon, találkozott többek között Mikszáth Kálmánnal is, akinek korábban olvasta Szent Péter esernyője című regényét; John Fitzgerald Kennedy volt az USA első katolikus elnöke. Az elnökökről szóló fejezeteket helyenként egy-egy keretes írás tarkítja, ezekből olyan érdekes információkat tudhatunk meg, mint a Fehér Ház története, az amerikai himnusz születése vagy egy vicces eszmefuttatás arról, hogy kik is a jenkik.
Ahogyan azt Hahner Pétertől megszokhattuk, most sem fukarkodik az anekdotákkal, ezek adják a történetek savát-borsát, többek között ezek miatt gondolunk majd úgy a könyvre, mint egy kellemes olvasmányra. William Howard Taftról, a huszonhetedik elnökről (1909-1913) megjegyzi, hogy százötven kilót nyomott, és egyszer beszorult a Fehér Ház fürdőkádjába. Állítólag szenvedélyes golfozó volt, de nem tudott lehajolni a labdákért; udvarias volt, a rossz nyelvek szerint a villamoson mindig átadta a helyét három hölgynek, s amikor úszni ment az óceánpartra, az emberek azt mondták: Ne menjünk be a vízbe, most az elnök használja az óceánt! (200. oldal) Andrew Jackson, a hetedik elnök (1829-1837) idejében vált szokássá, hogy az utcán csecsemőket nyújtottak az ország első embere felé, akiket az megcsókolt. Jacksonról maradt fenn az a történet, miszerint egyszer egy rendkívül piszkos, büdös kisbabát nyomtak a karjába, mire Jackson így szónokolt: “Íme, az amerikai fiatalság egyik reményteljes képviselője!”, majd – a bűzre való tekintettel – átadta a csecsemőt a szárnysegédjének, hogy ő csókolja meg. (72. oldal) Ronald Reagan ellen 1981. március 30-án kísérelt meg merényletet egy zavaros fejű fiatal, a golyó három centiméterre állt meg az elnök szívétől. A műtét után megnyugtatták, hogy a kormány az ő távollétében is működött, mire megkérdezte: “Miből gondolják, hogy én ennek örülök?” (302. oldal)
Az USA elnökei más szemszögből vizsgálva is értékes és érdekes: ha végigolvassuk az eddigi negyvenhárom elnök életéről szóló fejezeteket, tulajdonképpen egy színes, átfogó képet kapunk az Egyesült Államok történelméről is. (Ilyen szempontból mindenképp javasoljuk a kötet mellé a szerző korábbi könyvét, A Vadnyugatot, a kettő nagyon jól kiegészíti egymást.) S ha a történelemről van szó: egy történésztől nem várhatjuk el, hogy összeesküvés-elméletekkel foglalkozzon, de érzésem szerint Hahner Péter túlságosan óvatos volt, amikor például a John F. Kennedy elleni merényletről vagy 9/11-ről írt. Előbbinél Lee Harvey Oswaldot nevezi meg magányos elkövetőként (és egy fél mondattal sem utal más lehetőségre), és a szeptember 11-i terrortámadások kapcsán sem említi meg, hogy ez tulajdonképpen casus belli volt egy iraki és afganisztáni hadműveletre, de a későbbiek nem igazolták a Bush-adminisztrációt, és egy sor ellentmondás miatt magyarázkodásokra kényszerültek.
A kötet függeléke átláthatóan rendszerezi mindazt az információt, amit 340 oldalon át részletezett a szerző, és további érdekességekkel szolgál. Egy táblázat a legfontosabb adatokat közli az elnökökről (név, választási győzelmének éve, elnökségének ideje, pártja, születési helye, alelnöke, stb.); egy felsorolásból kiderül, hogy melyik elnök milyen háziállatot tartott, egy másik arról szól, hogy kinek mi volt a kedvenc könyve; a függelékből azt is megtudjuk, hogy kik láthatók a mai amerikai pénzérméken és bankjegyeken, és hogy mekkora volt a fizetése 2010-ben az elnöknek, az alelnöknek, a szenátoroknak és a képviselőknek; az utolsó, négyoldalas összeállítás a filmekről szól, ebből kiderül, hogy milyen filmeken láthatjuk az Egyesült Államok elnökeit.
Az USA elnökeivel Hahner Péter egy újabb varázslatos történelemórát ad az olvasóknak. Egy történész professzor számára nem létezik ennél nagyobb elégtétel: úgy tanítja a történelmet, hogy közben szórakoztat. Csak ismételni tudom azt, amit már A Vadnyugat kapcsán is írtam: irigylem azokat a pécsieket, akiknek a Pécsi Tudományegyetemen lehetőségük nyílik a szerző előadásain részt venni. A könyvei alapján megítélve nagyszerű élmény lehet.