A Bolitar-sorozat legutóbbi, tizenegyedik kötetében Harlan Coben hőse egy ártatlannak, már-már gyerekesnek tűnő bonyodalom következtében veti munkába magát, és végül így kerül összetűzésbe hirhedt alvilági alakokkal. Talán nincs is Harlan Conbenen kivül más, aki képes lenne izgalmas konfliktust faragni egy facebook-bejegyzésből. Ha egyszer majd készítünk egy “Miért szeretjük Harlan Cobent?” típusú listát, ezt mindenképp fel kell írjuk.
Szóval adott egy hozzászólás a facebookon. Suzze T, az egykori teniszcsillag és férje, a rocksztár Lex közös gyereket várnak, Suzze már a nyolcadik hónapban jár, amikor egy ismeretlen rosszindulatú hozzászólást hagy a nő facebook-oldalán, amelyben arra utal, hogy a gyerek apja nem Lex. Lex megsértődik és felszívódik, Suzze pedig azzal keresi fel Myron Bolitart, hogy segítsen neki megtalálni a férjét, és helyrehozni azt, amit valaki egy rosszindulatú, hazug állítással elrontott. Ha szerinted ebből nem lehet egy jó kis krimit faragni, akkor nem ismered Harlan Cobent.
Myron Bolitar Lex nyomába ered, nagyon hamar meg is találja őt egy klubban, de meglát másvalakit is: a rég nem látott sógornőjét, és ez újabb bonyodalmakat szül. Miközben a sogőrnője nyomában maradva szeretne új hírt hallani testvéréről, és látszólag eljátszaná a békítő angyal szerepét Suzze T és Lex között is, még a társai is arra figyelmeztetik, hogy ne szóljon bele mások magánéletébe. Ám az egykori teniszcsillagot egy napon holtan találják a lakásában, és minden jel arra mutat, hogy a nő öngyilkosságot követett el. Csak Myron nem hiszi el ezt, hiszen ő nem sokkal előtte beszélt a nővel, és a nyomát sem látta az öngyilkos hajlamnak. Suzze T élt és virult, örült a pocakjában gömbölyödő életnek. Myron szerint Suzze olyan információk birtokában volt, amelyek bajba sodorhattak volna valakit, ezért kellett meghalnia. A gyanúja szerint a sógornője ugyanilyen veszélyben van, és elképzelhető, hogy mindez összefügg egy évekkel korábbi halálesettel, amely kapcsán Lex társa, a visszovonultan élő Gabriel Wire került gyanúba.
Myron Bolitar ezúttal is véletlenül lesz detektív. Az egykori híres kosárlabdázó a krimiirodalom különös alakja: nem a keményöklű ex-zsaru, a visszavonult kommandós, a mindig titokzatoskodó, pipázó magánnyomozó vagy a hawaii mintás inges detektív szerepében tetszeleg; ő egy sportügynök, aki sportcelebeket képvisel, de valahogy mindig beletenyerel egy rázósabb ügybe, és a segítségére Win, a barátja siet, ha kemény ökölre vagy alvilági kapcsolatokra van szüksége. Jó szándékú, jó humorú figura, a regényben az ő karakterét domborította ki legjobban a szerző, és azzal, hogy magánéleti problémáit is beleszőtte (az apja beteg, a testvérével rossz a viszonya, és rég nem látta), emberközelibbé formálta Myron alakját.
A regény többi szereplője nem kap ekkora szerepet, bár Win és Big Cindy a háttérből is képes dominálni a képet, ha éppen jelen vannak egy-egy jelenetben. Mindezt pörgő, üde dialógusokkal fűszerezi a szerző, de a szellemes, sziporkázó párbeszédekhez nagyon kellett a jó magyar fordítás, Illés Róbert munkáját mindenképp dícséret illeti.