Kristina Ohlsson: Elnémítva

Írta : Kristina Ohlsson
Eredeti cím : Tusenkönor
Eredeti kiadás : 2010
Magyar cím : Elnémítva
Fordította : Torma Péter
Kiadó : Animus Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2013
Terjedelme (oldalszám) : 352
95
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Egy éve, hogy sikerült Alex Rechtnek és különleges nyomozócsoportjának megoldani a nagy port kavaró gyerekrablásos ügyet, máris új feladat elé néznek. Holtan találnak egy lelkészt és annak feleségét. A búcsúlevélből kiderül, hogy a férfi nem bírta elviselni lánya halálának hírét, ezért agyonlőtte feleségét, majd öngyilkos lett. Mindeközben Stockholm külvárosában halálra gázolnak egy férfit, akit az illetékes szerveknek nem sikerül azonosítani. A nyomozók eleinte nem is sejtik, hogy a két eset összefügg.


A Fredrika Bergman-sorozat ott folytatódik, ahol abbamaradt: újabb bűnügyi eset, a jól bevált nyomozói csoporttal, melyhez nemrég csatlakozott Joar Sahlin. Alex Recht felügyelő szerint az új munkatárs mentálisan stabil, tehetséges fiatal nyomozó. A regény alapját képező nyomozás és bűnügyi esetek mentén hangsúlyossá válnak a főszereplők leírásai, az a mód, ahogyan az írónő karakterizálja őket. Anélkül, hogy folyton utalást tennénk Kristina Ohlsson első regényére, kijelenthetjük, hogy az írónő egyik fontos ismérve a gondos jellemábrázolás, mely segít jobban ráhangolódni az olvasónak a történetre. Az írónő gyakran utalást tesz az első regény eseményeire, főként, ami a szereplők jellemét illeti, de a két könyv különálló részként is megállja a helyét. Mindhárom főszereplő (Fredrika Bergman, Alex Recht és Peder Rydh) életében változások történtek, illetve történni fognak, Ohlsson úgy csűri-csavarja történetüket, hogy az a legtöbbet nyújtsa a cselekménynek. A szereplők nyelvezete merészebb, már-már vulgáris hangnemet is megüt, gondolom ez is az egyhangúságot hivatott elütni.

Az Elnémítva története izgalmasabb, mint elődjéé. Kristina Ohlsson olyan aktuálpolitikai kérdést vett alapul könyve megírásakor, amely a fejlett, nyugodtabb napokat is megélt svéd társadalom kedélyeit is felborzolja: a bevándorlást, a menekültek ügyét. Ez amúgy több skandináv krimiben is visszatérő motívum, már-már kötelező eleme a műfajnak. A történet szerint az öngyilkosságot elkövetett lelkész és felesége már évek óta menekülteket bújtatott vidéki nyaralójuk pincéjében. Mint kiderül, nem ez az egyedüli hálózat, amely ezzel foglalkozik, vannak, akik ezt durvább módszerekkel oldják meg, nem riadnak vissza semmitől sem.

A két szálon futó cselekménynek, amint az várható volt, köze van egymásnak, de az olvasónak a könyv végéig csupán sejtései lesznek, hogy ki állhat a háttérben. Ohlsson kellő módon adagolja az izgalmat, oly módon tereli a cselekményt, hogy az olvasó a lehető legkésőbb jöjjön rá a megoldásra. Ugyancsak kiválóan építette bele a cselekménybe a thaiföldi szálat, amely igazából a történet végén nyer értelmet, és amely utalás a regény címére.

A skandináv krimiknél oly sokat emlegetett társadalomkritika, ez esetben szembetűnőbb, Kristina Ohlsson nem véletlenszerűen választotta a bevándorlás ügyet regénye alapjául. Az írónő az egyházzal szemben is kritikus: bizonyos szolgálók nem a rendeltetésüknek megfelelően cselekszenek. A történet tanulsága: a kapzsiság miatt emberi kapcsolatok mennek tönkre.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •