Michael Robotham: Mondj igazat!

Írta : Michael Robotham
Eredeti cím : Say You're Sorry
Eredeti kiadás : 2012
Magyar cím : Mondj igazat!
Fordította : Vörös Beáta
Kiadó : General Press
Recenzált kiadás éve : 2013
Terjedelme (oldalszám) : 390
100
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  
  •  

Michael Robotham legújabb regénye, a Mondj igazat! nemcsak a pszichológiai krimi kedvelőinek nyújt igazi élményt – mindenki számára lebilincselő olvasmány lehet.


Egy hideg téli reggelen az Abingdon nevű kisvárost szörnyű hír rázza meg: a közeli tóban egy fiatal nő jégbefagyott holttestére bukkannak. Már a nyomozás kezdetén kiderül, hogy az esetnek köze van a közeli tanyán elkövetett kettős gyilkossághoz, továbbá egy három évvel ezelőtti eltűnési ügyhöz is. Az ügy összetettsége és bonyolultsága miatt a rendőrség segítségül hívja a híres Joseph O’Loughlin pszichológust, aki már korábban is dolgozott profilozóként a rendőrség számára. A gyilkosságoknak rögtön akad gyanúsítottja is, egy pszichés betegségben szenvedő fiatal fiú. Legalább annyi érv szól ellene, mint amennyi mellette. A professzor érdekes összefüggéseket tár fel a nyomozás során, amelyeket eleinte vonakodva fogad a rendőrség, mivel azok nem illenek az elsőként felállított elméletek közé. A gyilkosságok mellett legnagyobb kérdéssé és problémává azonban az eltűnt lányok ügye válik, akikről az első körben sikertelenül lezajlott nyomozás után azt feltételezték, hogy mégis csak elszöktek, nem pedig elrabolták őket. Innentől kezdve a nyomozás versenyfutássá válik az idővel, annak reményében, hogy a lányok még mindig élnek, és megtalálják őket.

A történetet mindvégig egyes szám első személyben meséli el két szereplő. Az egyik elbeszélő O’Loughlin professzor, a másik pedig az eltűnt lányok egyike, Piper, akinek naplóbejegyzései a történésekkel párhuzamosan tudósítanak, az ő szemszögéből, az ő érzésein keresztül. A professzor, a rendőrséggel karöltve, éjt nappallá téve küzd a tettes felderítéséért, ezáltal a lány életének megmentéséért, a lány pedig éjt nappallá téve küzd az életben maradásért. Ahogy a regény vége fele a két mesélő időben és térben is egyre közelebb kerül egymáshoz, úgy hágnak az izgalmak a tetőfokra. És ekkor az író csavar még egy utolsót a dolgon, megsokszorozza a feszültséget, mire kiderül, hogy a tettes mindvégig sokkal közelebb állt az eseményekhez, mint azt sejthettük volna.

A regény 51 fejezetre van osztva, és majdnem mindegyik fejezet egy a professzor által mesélt és egy a Piper által leírt cselekményrészletet tartalmaz. Michael Robotham mesélői nagyszerűen festik le az eseményeket, történéseket és érzéseket, nem túlságosan részletbe menően, ám annál inkább „ütősen”. A professzor nyílt őszintesége hitelességet ad mesélésének, Piper őszinte, önreflektáló és a humort sem nélkülöző, színes írásmódú naplóbejegyzései pedig egy kamasz lány érettségéről, erejéről, kitartásáról tesznek tanúbizonyságot.

Az író mindvégig nagyszerűen játszik a szálakkal, amelyek természetesen a regény végére kibogozódnak, addig viszont remekül kuszálja azokat. Bár a tettes mindvégig az orrunk előtt volt, a regény legvégéig eszünkbe sem jutna rá gyanakodni. Az egyes szám első személyben történő elbeszélésmód a történéseken túl sokkal személyesebbé teszi az elmesélteket, sokkal közelebb visz hozzájuk. Az izgalmak, a feszültség és a kusza szálak mellett pedig ez az, ami még különlegesebbé teszi a regényt.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  
  •